„... felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” Kol 3,5–11
5 Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6 mert ezek miatt haragszik Isten. 7 Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; 8 most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. 9 Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, 10 és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. 11 Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Ha hisszük, hogy Jézus feltámadásával mi is örök életet kapunk, akkor új identitást nyerünk. Másodlagossá válik a nemzetiség és a származás, lényegtelenné a státusz. Viszont mindennél fontosabbá a Krisztushoz tartozás. S ezzel az új identitással új szokások járnak. Megváltozik a viselkedés. A régi cselekedetek kikopnak, Krisztus akaratának teljesítése pedig szokásunkká válik. Mindeközben a gyakorlatból ismerjük meg egyre jobban Urunkat.
RÉ21 521 RÉ 187 • IÉ Lk 24,13–35 • Zsolt 70
Húsvéti himnusz | 502 | E világnak fényessége
„Ők és fiaik őrizték az Úr házának, illetve a sátornak a kapuit.” 1Krón 9
1 Így vették egész Izráelt származási jegyzékbe, és írták be őket Izráel királyainak a könyvébe. A júdaiakat hűtlenségük miatt fogságba hurcolták Babilóniába. 2 Az első lakosok, akik visszakerültek birtokukra és városaikba, izráeliek, papok, léviták és templomszolgák voltak. 3 Jeruzsálemben Júda és Benjámin fiai, valamint Efraim és Manassé fiai közül valók laktak: 4 Útaj, Ammíhúd fia, aki Omrí fia, aki Imrí fia, aki Bání fia, Pérecnek, Júda fiának az utódai közül. 5 A sílóiak közül Aszájá, az elsőszülött és a fiai. 6 Zerah fiai közül Jeúél és rokonsága, hatszázkilencvenen. 7 Benjámin fiai közül való volt Szallú, Messullám fia, aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt. 8 Továbbá Jibnejá, Jeróhám fia, Élá, Uzzí fia, aki Mikrí fia volt, és Mesullám, Sefatjá fia, aki Reúél fia, aki Jibnijjá fia volt. 9 Rokonaik származásuk szerint kilencszázötvenhatan voltak. Mindezek a férfiak családfők voltak, ki-ki a maga családjában. 10 A papok közé tartozott Jedajá, Jójáríb és Jákín; 11 Azarjá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahítúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt. 12 Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt, és Maszaj, Adíél fia, aki Jahzérá fia, aki Mesullám fia, aki Mesillémít fia, aki Immér fia volt. 13 Rokonságuk, a családfők ezerhétszázhatvanan voltak, kiváló emberek Isten háza szolgálatának a munkájában. 14 A léviták közé tartozott Semajá, Hassúb fia, aki Azríkám fia, aki Hasabjá fia volt, Merárí fiai közül. 15 Bakbakkar, Heres és Gálál, továbbá Mattanjá, Míká fia, aki Zikrí fia, aki Ászáf fia volt. 16 Azután Óbadjá, Semajá fia, aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt; meg Berekjá, Ászá fia, Elkáná unokája, aki a netófáiak falvaiban lakott. 17 Kapuőrök voltak: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahíman. Testvérük, Sallúm volt a vezetőjük; 18 még most is ott szolgálnak a keletre néző királyi kapunál. Ők voltak a kapuőrök Lévi fiainak a táboraiban. 19 Sallúm pedig, Kóré fia, aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt, testvéreivel együtt, akik a kórahiak családjából származtak, a szolgálat munkájában a sátor küszöbének az őrei voltak, mert már őseik is az Úr tábora bejáratának az őrei voltak. 20 Fejedelmük egykor Fineás, Eleázár fia volt – az Úr legyen vele! 21 Zekarjá, Meselemjá fia a kijelentés sátra bejáratának a kapuőre volt. 22 A küszöbök választott kapuőrei összesen kétszáztizenketten voltak. Őket falvaikban vették származási jegyzékbe, megbízatásukat már Dávid, sőt Sámuel, a látó alapozta meg. 23 Ők és fiaik őrizték az Úr házának, illetve a sátornak a kapuit. 24 A négy égtáj irányában voltak őrök: keletre, nyugatra, északra és délre. 25 A falvakban lakó testvéreiknek időről időre hét napra be kellett vonulniuk hozzájuk. 26 Mert az állandó megbízatás a négy főkapuőré volt, akik léviták voltak. Ők voltak az Isten háza kamráinak és kincseinek a felügyelői. 27 Az Isten háza körül töltötték az éjszakát, mivel rájuk volt bízva az őrködés, és ők nyitották ki minden reggel az ajtókat. 28 A kapuőrök közül kerültek ki azok, akikre az istentiszteleti fölszereléseket bízták. Ezeket megszámolva kellett bevinniük és megszámolva kellett kihozniuk. 29 Közülük kerültek ki azok is, akik számon tartották a fölszerelést, a szentély egész fölszerelését: a finomlisztet, a bort, az olajat, a tömjént és a balzsamokat is; 30 ám a balzsamokból az illatos kenetet csak a papoknak volt szabad kikeverni. 31 Mattitjára, az egyik lévitára, a kórahi Sallúm elsőszülöttjére bízták a sütés munkájának felügyeletét. 32 Néhány keháti testvérükre bízták, hogy a sorba rakott kenyereket szombatról szombatra kirakják. 33 Az énekesek, a léviták családfői soha nem pihenhettek kamráikban, mert éjjel-nappal végezniük kellett munkájukat. 34 A léviták családfői voltak ezek, származásuk szerint főemberek, és Jeruzsálemben laktak. 35 Gibeónban lakott Jeíél, Gibeón atyja; feleségének Maaká volt a neve. 36 Elsőszülött fia Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal, Nér és Nádáb, 37 Gedór, Ahjó, Zekarjá és Miklót. 38 Miklót nemzette Simát. Rokonságukkal együtt ezek is Jeruzsálemben laktak, testvéreikkel átellenben. 39 Nér nemzette Kíst, Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkísúát, Abínádábot és Esbaalt. 40 Jónátán fia Meríbbaal volt, és Meríbbaal nemzette Míkát. 41 Míká fiai voltak: Pítón, Melek, Taréa és Áház. 42 Áház nemzette Jarát, Jará nemzette Álemetet, Azmávetet és Zimrít, Zimrí nemzette Mócát, 43 Mócá nemzette Binát, ennek a fia volt Refájá, ennek a fia Elászá, ennek a fia Ácél. 44 Ácélnak hat fia volt, név szerint ezek: Azríkám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(23) „Ők és fiaik őrizték az Úr házának, illetve a sátornak a kapuit.” (1Krón 9)
Az Ige a templomról és a templom körüli szolgálatról beszél. Nem azok neve maradt fenn, akik a leggazdagabbak, akik befolyásosak, akik gőgösek voltak, hanem akik Istennek, az ő templomának szolgálatával foglalkoztak. Őrizték azt, amit Isten rájuk bízott. Ellentétben állnak azokkal, akik Jézus sírját őrizték. A kapuőrök az istentisztelet és annak körülményei miatt álltak őrt, míg a római katonák azért, hogy ne próbálják Jézus holttestét ellopni. A római katonák neve nem maradt fenn, mert a pillanatot őrizték, a láthatót, miközben a Láthatatlan tette a legnagyobb csodát. A templom kapuőrei a pillanat helyett az örökkévalóságra tették fel életüket, a percérdekek helyett a mennyei akaratot látták: hálából életüket az Úrnak szentelték. Nagy különbség van a csak pénzért végzett munka és aközött, amit Isten előtti szolgálatnak élünk meg. Boldog ember, aki kinyitja mások előtt a templom kapuját! Aki kitárja mások előtt az Isten szeretetét. Boldog ember az, aki őrzi és továbbadja Isten irgalmas megtalálását. Boldog ember, aki őrzi és továbbadja azt a megtapasztalást, amit Isten kegyelmében átélt!
