„...félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. ...hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.” Mk 1,32–39
32 Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; 33 és az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 34 Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt. 35 Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36 Simon és a vele levők azonban utánasiettek, 37 és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres. 38 Ő pedig ezt mondta nekik: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem. 39 És elment Galilea-szerte a zsinagógáikba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„...félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. /... / hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket” (35.39). Isten Fia példát ad nekünk, hogy miként lehet elvégezni az Atya által ránk bízott feladatokat. Az Atya imádságaink által árasztja erejét az életünkbe. A kegyesség életfájának gyökerei nem lefelé, hanem felfelé kapaszkodnak. Jézus reggeli csendességének tartalma titok, de a mennyei erők áldásai érezhetők igehirdetésein és csodáin. A mennyei erők ma is képesek az ártókat elűzni.
RÉ21 204 RÉ 226
Húsvéti ének | 506 | Krisztus, ím, feltámada
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” 1Krón 16,8–43
8 Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! 11 Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! 14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. 15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára, 16 amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 17 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: 18 Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül! 19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen éltetek ott mint jövevények. 20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: 22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 23 Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! 24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! 25 Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél. 26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. 27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. 28 Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! 29 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben! 30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog. 31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! 32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van! 33 Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. 34 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 36 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre!És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úrnak! 37 Otthagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, 38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök. 39 Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon, 40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. 41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak: Örökké tart szeretete! 42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak. 43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(34) „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (1Krón 16, 8–43)
Mai Igénk arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire lényeges a hálaadás. Gyakran kérünk Istentől, leginkább földi dolgaink miatt járulunk elé. Pedig mennyire meghatározó, hogy Isten elé tudjunk lépni hálaadásainkkal is – egyénileg és közösségileg. Milyen szép, amikor családunkkal, imádkozó közösségünkkel együtt tudunk hálát adni Istennek. A hála több mint a kérések meghallgatására adott válasz. A hála első lépcsője az elmerülés Isten fenségében és szeretetében. Igénk sem tetteket sorol fel, hanem azt mondja: azért adjunk hálát, mert „jó, mert örökké tart szeretete”. Mikor adtál hálát Isten jóságáért? Örök szeretetéért? Adjunk hálát, mert a szeretete nem mulandó. Mert örökké tart irántunk: azt szeretné, hogy a létezésünk is örökké tartson. A mi szeretetünknek vannak hullámvölgyei, szakaszai, de az ő szeretete örökké tart és állandó. Adjunk hálát az örök változatlanért, hogy van valaki, aki állandó életünkben. Akinek örökké tart a szeretete. „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31, 3).
