„... az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön.” Mk 2,1–12
1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4 De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 7 Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 8 Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? 10 Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 11 Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!
Bibliaolvasó Kalauz – Ferenczi Zoltán igemagyarázata
Olvashatjuk, Jézus hogyan „káromolta” Istent (7). A számonkérők Isten legképzettebb képviselői ekkor. Nehéz örökségünk, amikor összekeverjük Isten akaratát a saját valóságérzékelésünkkel. Az egyház történetében gyakran mosódik össze az isteni igazság a szubjektív valóságokkal. Jézus kérdése (9) csöndes óvatosságra int bennünket.
RÉ21 4 RÉ 4 • IÉ 1Pt 5,1–4 • Zsolt 4
Zsoltárdicséret | 153 | Tudom, pásztorom és vezérem
Heti zsoltárének | 89 | Az Úrnak irgalmát örökké éneklem
„Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” 1Krón 17,16–27
16 Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és megmutattad nekem azt az embert, akit még nálam is magasabb méltóságra emelsz majd, Uram, Istenem! 18 Mit is mondhatna még Dávid, ha ennyire megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! 19 Uram, a te szolgádért és a te szándékod szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy megismertesd e hatalmas dolgokat. 20 Uram, senki nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk. 21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmetes tettekkel, mint ahogyan te nemzeteket űztél ki néped elől, amelyet kiváltottál Egyiptomból? 22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, Uram, az Istenük lettél. 23 Most azért, Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted! 24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád. 26 Valóban, Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót. 27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen! Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz!
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(16) „Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (1Krón 17,16–27)
Bűnös és engedetlen emberiség elfuserált gyermeke vagyok. Ki vagyok én, hogy mégis szeretni tudsz? Kapcsolataimban is hibát hibára halmozó esendőként: ki vagyok, hogy te örök szeretettel szeretsz? Fontoskodó, a felelősségtől megtorpanó: ki vagyok én, hogy te Igéddel mégis pásztorolni akarsz? Ki vagyok én, Uram, ha nélküled lennék? Ki vagyok én, s mi végre teremtettél? Ki vagyok én, és miért tartottál fontosnak annyira, hogy gondomat viselted, megáldottad gyermekkoromat, felnövésemet, életemet? Ki vagyok, hogy eljuttattál idáig? Ki vagyok én, hogy szerető családdal és barátokkal vettél körbe? Ki vagy te, aki annyira szerettél, hogy Fiadat küldted el megváltásomra? Ki vagy te, Uram, Istenem, aki a viharnak, a szélnek és minden életemet fenyegető erőnek csendet és rendet parancsolsz? Miért vagy ennyire jó hozzám, miközben te pontosan tudod, ki vagyok én? Ki vagy te, aki hűséges vagy minden körülmény között hozzám? Ki vagyok én, akit érdemtelenül megváltottál és Szentlelkeddel betöltöttél? Ki vagyok én, hogy értelmet adtál életemnek? Nélküled semmi vagyok és semmissé leszek – de veled örökké élhetek.
