„Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.” Mk 3,31–35
31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 32 Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki: Íme, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged! 33 De ő így válaszolt nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 34 És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35 Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám” (35). A Krisztust követők egy új, lelki család tagjai lesznek. Istent ezért szólíthatjuk meg így: „Mi Atyánk” (Mt 6,9). Micsoda kiváltság, hogy Megváltónk a testvéreinek nevez bennünket! Hogyan mutathatjuk meg, hogy már a „családjába” tartozunk? Úgy, hogy minden nap azt keressük és valósítjuk meg, ami a mennyei Atya „akarata”, terve az életünk felől.
RÉ21 332 RÉ 483
Húsvéti ének | 513 | Felvirradt áldott szép napunk
„Ezek kaptak megbízást arra a szolgálatra, hogy bejárjanak az Úr házába…” 1Krón 24,1–19
1 Áron fiainak a beosztása: Áron fiai Nádáb és Abíhú, Eleázár és Ítámár voltak. 2 Nádáb és Abíhú még apjuk előtt meghalt. Fiaik nem voltak, ezért Eleázár és Ítámár végezte a papi szolgálatot. 3 Ezeket osztotta be Dávid az Eleázár fiai közül való Cádókkal, valamint az Ítámár fiai közül való Ahímelekkel együtt a megbízatásuknak megfelelő szolgálatra. 4 Mivel Eleázár fiai között több férfi volt, mint Ítámár fiai között, ezért Eleázár fiai közül tizenhat családfőt osztottak be, Ítámár fiai közül pedig nyolc családfőt. 5 Sorsolással osztották be őket, ezeket is, meg azokat is. Így lettek Eleázár és Ítámár fiai szent és Istentől kijelölt vezető emberek. 6 Semajá, Netanél fia, a léviták közül való kancellár írta fel őket a király és a vezérek, Cádók főpap és Ahímelek, Ebjátár fia, továbbá a papok és a léviták családfői jelenlétében. Egy családot húztak ki Eleázárnak, majd még egyet, azután Ítámárnak is húztak egyet. 7 Az első sorshúzás Jójáríbra esett, a második Jedajára, 8 a harmadik Hárimra, a negyedik Szeórímra, 9 az ötödik Malkijjára, a hatodik Mijjámínra, 10 a hetedik Hakkócra, a nyolcadik Abijjára, 11 a kilencedik Jésúára, a tizedik Sekanjára, 12 a tizenegyedik Eljásíbra, a tizenkettedik Jákímra, 13 a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Jesebábra, 14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immérre, 15 a tizenhetedik Hézírre, a tizennyolcadik Happiccécre, 16 a tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Jehezkélre, 17 a huszonegyedik Jákínra, a huszonkettedik Gámúlra, 18 a huszonharmadik Delájára, a huszonnegyedik pedig Maazjára. 19 Ezek kaptak megbízást arra a szolgálatra, hogy bejárjanak az Úr házába aszerint a rendtartás szerint, amelyet atyjuktól, Árontól kaptak, ahogyan Izráel Istene, az Úr megparancsolta neki.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(19) „Ezek kaptak megbízást arra a szolgálatra, hogy bejárjanak az Úr házába…” (1Krón 24,1–19)
A következő részek a fölépítendő templomban szolgálókról szólnak. Dávid nagyon alapos és részletes tervet készít mind a templom épületéről, mind a benne szolgálókról. Szíve és gondolatai megelőzik az építést. Az öregedő, az élettől búcsúzni készülő király „egy-ügyűvé” lett, csak a fölépítendő templomra, csak a majd ott folyó istentiszteletre, az eljövendő szolgálókra gondol. Ég a szíve az Úrért. Áront és fiait választotta ki az Úr, és őket szentelték föl, hogy Izráel papjai legyenek. Pap az, aki Isten szolgájaként áll az Úr előtt, Istentől megjelöltként, neki kiválasztottként, neki szentelt emberként él. Feladatuk: az Isten és az emberek közti kapcsolat közvetítése az áldozatok törvény szerinti bemutatásával, Isten szavának, törvényének megértése és tanítása, az Úr megkérdezése (4Móz 27,21). A papság Istentől rendelt küldetés, feladat, méltóság. Mi, Krisztus-követők egyetemes papságként élünk. Az úrvacsora alkalmával mindnyájan azt fogadjuk, hogy Jézus értünk adott áldozatáért hálából az egész életünket neki igyekszünk szentelni. Mit tükröz az életünk?
