„Magától terem a föld...” Mk 4,26–29
26 Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, 27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. 28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Magától terem a föld...” (28). Van, ami a mi feladatunk, és van, amit csak Isten végezhet el. A példázatban a mi feladatunk a magvetés (26) és a sarló „nekieresztése” (29). Azonban minden szolgálatunkat úgy kell végeznünk, hogy tudjuk: Istentől jön az áldás. „Ez a magától: ez a Kegyelem” (Reményik Sándor). Bízzuk életünk minden részletét Urunk kezébe, és sok áldást, növekedést fogunk megtapasztalni – sokszor nem is értve a „hogyan”-t (27).
RÉ21 770 RÉ 489
Húsvéti ének | 517 | Uram, közel voltam hozzád
„Ők maguk is, fiaik és testvéreik is bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra.” 1Krón 26,1–19
1 A kapuőrök beosztása: a kórahiak közül Meselemjá, Kóré fia, aki Ászáf fiai közül való volt. 2 Meselemjá fiai közül Zekarjá volt az elsőszülött, Jedíaél a második, Zebadjá a harmadik, Jatníél a negyedik, 3 Élám az ötödik, Jóhánán a hatodik, Eljehóénaj a hetedik. 4 Óbéd-Edóm fiai közül Semajá volt az elsőszülött, Józábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik, 5 Ammíél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletaj a nyolcadik, mert Isten megáldotta őt. 6 Fiának, Semajának is születtek fiai, akik családjukban elöljárók lettek, mivel vitéz férfiak voltak. 7 Semajá fiai voltak: Otní, Refáél, Óbéd és Elzábád, akinek a testvérei, Elíhú és Szemakjá is bátor harcosok voltak. 8 Ezek mindnyájan Óbéd-Edóm fiai. Ők maguk is, fiaik és testvéreik is bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra. Hatvanketten származtak Óbéd-Edómtól. 9 Meselemjá fiai és testvérei is bátor harcosok voltak, mind a tizennyolcan. 10 Merárí fiai közül Hószának is voltak fiai. Simrí volt az első; bár nem ő volt az elsőszülött, apja őt tette meg elsőnek. 11 Hilkijjá volt a második, Tebaljá a harmadik, Zekarjá a negyedik. Hószá fiai és testvérei összesen tizenhárman voltak. 12 Ezeket a kapuőröket osztották be őrségbe rokonságukkal együtt a férfiak száma szerint, hogy az Úr háza szolgálatára álljanak. 13 Majd sorsvetéssel kijelöltek egy-egy kaput a családoknak, a kisebbeknek és a nagyobbaknak egyaránt. 14 A keleti kaput Selemjának sorsolták ki. Fiának, Zekarjának, aki bölcs tanácsadó volt, szintén sorsot vetettek, neki jutott sorsolással az északi kapu. 15 Óbéd-Edómnak jutott a déli kapu, fiainak pedig a raktár. 16 Suppímnak és Hószának jutott a nyugati kapu a Salleket-kapuval együtt a fölfelé vezető úton. Őrhelyeik, egyik a másik után, ezek voltak: 17 keleten hat lévita volt, északon naponként négy, délen is naponként négy, a raktárnál pedig kettő-kettő; 18 nyugaton, a csarnoknál négy volt az út mellett, kettő pedig a csarnok mellett. 19 Ez volt a Kórah fiai és Merárí fiai közül való kapuőrök beosztása.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(8) „Ők maguk is, fiaik és testvéreik is bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra.” (1Krón 26,1–19)
Még a templomépítés előtti időben vagyunk, de Dávid már rendelkezik a fölépítendő templom kapuinak őrzéséről is. Ez azt jelenti, hogy Dávid Isten ígérete szerint cselekszik, készpénznek veszi az Úr szavát. Dávid intézkedései szembesítenek önmagunkkal: rá merjük-e bízni magunkat az ő kijelentéseire, szavára? A kapuőrök feladata a négy égtáj felé nyíló kapuk kinyitása és zárása, a belépők ellenőrzése. Nem engedhettek be pogányokat (= nem zsidókat), ellenőrizték a zarándokokat, és el kellett különíteniük a nőket és a gyermekeket. Éjjel-nappal vigyázniuk kellett a kapukra. Ezzel szemben a mennyei Jeruzsálem, Isten országának kapui örökké nyitva állnak (Jel 21,9–27). Mindenkit magához hívó és váró Atyánk van! A filadelfiai gyülekezetnek azt üzente az Úr: „nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet” (Jel 3,8). Számunkra maga Krisztus a nyitott ajtó, általa beléphetünk a menny kapuján. E krisztusi nyitottságra adott válaszunk lehet a gyülekezeteink „fogadós szolgálata”, ahogyan az érkezőket fogadja és befogadja egy-egy eklézsia.
