„...árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.” Mk 4,30–34
30 Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? 31 Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, 32 miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. 33 Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. 34 Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„...árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak” (32). Isten ajándékai nem csak saját testünk és lelkünk épülésére adatnak. Urunk legtöbb ajándékát azért kapjuk, hogy azokkal másoknak is szolgáljunk. Keressük meg ma is, hogy kinek nyújthatunk akár egy kis vigasztalást, otthonosságot, „fészket”, fájdalmaiban enyhülést. A kicsi kezdeteket is meg kell becsülnünk, mert nagy áldások fakadhatnak belőlük (31–32).
RÉ21 238 RÉ 215
Zsoltárdicséret | 192 | Drága dolog az Úr Istent dicsérni
„A hadizsákmányt szentelték oda az Úr házának a fenntartására.” 1Krón 26,20–32
20 A léviták közül Ahijjá volt az Isten háza kincstárának és a szent ajándékok kincstárának a felügyelője. 21 Ladán fiai, a gérsóni Ladán fiai, a gérsóni Ladán családfői ezek voltak: Jehíélí 22 meg Jehíélí fiai, Zétám és testvére, Jóél, az Úr háza kincstárának a felügyelői. 23 Az amrámiak, a jicháriak, a hebróniak és az uzzíéliek közül 24 Sebúél, Gérsómnak, Mózes fiának a leszármazottja volt a kincsek felügyelőinek az elöljárója. 25 Az ő rokonai voltak Elíézer ágán: fia, Rehabjá, ennek a fia Jesajá, ennek a fia Jórám, ennek a fia Zikrí és ennek a fia Selómít. 26 Ez a Selómít volt testvéreivel együtt a felügyelője mindazoknak a szent kincseknek, amelyeket Dávid király, a családfők, az ezredesek, a századosok és a hadseregparancsnokok az Úrnak szenteltek. 27 A hadizsákmányt szentelték oda az Úr házának a fenntartására. 28 Mindaz, amit odaszentelt Sámuel, a látó, Saul, Kís fia, Abnér, Nér fia és Jóáb, Cerújá fia, minden, amit csak odaszenteltek, Selómítra és testvéreire volt bízva. 29 A jicháriak közül Kenanjára és fiaira bízták Izráel közügyeit: ők lettek az elöljárók és a bírák. 30 A hebróniak közül Hasabjára és rokonságára, ezerhétszáz bátor harcosra bízták Izráel igazgatását a Jordántól nyugat felé az Urat illető minden dologban és a király szolgálatában. 31 A hebróniak közül Jerijjá volt az első, a hebróni családok származási jegyzéke szerint. Amikor Dávid uralkodásának a negyvenedik évében felkeresték őket, és találtak köztük kiváló vitézeket Jazér-Gileádban, 32 Jerijját és rokonságát, kétezerhétszáz családfőt, ezeket a bátor harcosokat bízta meg Dávid király a rúbeniek, a gádiak és a manassébeliek fél törzsének a felügyeletével az Istent és a királyt illető minden dologban.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(27) „A hadizsákmányt szentelték oda az Úr házának a fenntartására.” (1Krón 26,20–32)
Honnan voltak, honnan származtak az Úr házának kincsei? Nemzedékeken át gyűjtötték a nép vezetői – ahogy ezt ma is, gyülekezeteinkben is végzik. Hogyan bánunk örökölt – materiális és szellemi, lelki – javaival gyülekezetek és intézmények vezetőiként? Szembesít azzal a kérdéssel is: mi mit hagyunk örökül? A múlt kincseivel való élés, a múltunk tisztelete – identitásunk megerősítése lehet. A felajánlásokat, adományokat az Úr házában szolgálók anyagi fedezetére, a templom eszközeinek elkészítésére és fenntartására fordították. Az adomány a gyülekezeti életünk anyagi háttere most is. Az önként, Isten iránti hálából tett adományok, perselypénzek gyülekezeti életünk anyagi bázisát adják, Isten és emberek előtti felelősséggel kell vele gazdálkodnunk. A templom kincseinek harmadik forrása: hadizsákmány (27). Véren szerzett, emberek halála árán szerzett vagyon. Dávid éppen a harcai miatt, véres keze miatt nem építhette fel a templomot. Ellentmondásos cselekedet: Istennek trónt állítani – véres kézzel. Mégis, a mi legnagyobb kincsünk: „te, zúzott, / Te, véres szenvedő, Te, töviskoszorúzott, / Kigúnyolt drága fő”. (493. é.).
