„A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg...” Mk 6,7–13
7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8 és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; 9 csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát. 10 Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük. 12 A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; 13 sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Mikor Jézus első tanítványai megkapják feladatukat, Jézus küldetésének részévé válnak. A megtérés lehetőségét és örömhírét adják tovább, és bár a kegyelmi ajándékokkal sok csodás gyógyulást is előidéznek, mégsem fogadják őket mindenhol tárt karokkal. Nekünk, mai tanítványoknak is számolnunk kell ezzel. Mégsem szegheti kedvünket és elköteleződésünket, amikor elutasításban van részünk, hiszen mellette ugyanúgy részesülünk a keresztyén élet ajándékaiban is, és mi magunk is Jézus munkatársaivá nemesedünk.
RÉ21 832 RÉ 397
Zsoltárdicséret | 193 | Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek
„az én Istenem háza iránti szeretetből…” 1Krón 29,1–9
1 Dávid király így szólt az egész gyülekezethez: Egyedül Salamon fiamat választotta ki az Isten, de ő még tapasztalatlan ifjú, a munka pedig nagy, mert nem emberé lesz ez a hajlék, hanem az Úristené. 2 Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy Istenem házához aranyat szerezzek az aranyeszközökhöz, ezüstöt az ezüsteszközökhöz, rezet a rézhez, vasat a vashoz, fát a famunkához, ónixköveket, foglalatba való köveket, sötét és tarka színű köveket, mindenféle drágakövet és fehér márványt bőséggel. 3 Mindezen fölül az én Istenem háza iránti szeretetből a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára azon felül, amit a szent ház számára szereztem: 4 háromezer talentum aranyat, mégpedig ófíri aranyat és hétezer talentum tiszta ezüstöt a templom falainak a beborítására, 5 aranyat az aranyeszközökhöz és ezüstöt az ezüsteszközökhöz, a mesteremberek mindenféle munkájához. Ki akar még önként, bőkezűen adakozni ma az Úrnak? 6 Ekkor a családfők, Izráel törzseinek a vezetői, az ezredesek és a századosok meg a királyi udvartartás vezetői önként adakozni kezdtek. 7 Összeadtak az Isten házának munkálataira ötezer talentum aranyat, tízezer dárikot, tízezer talentum ezüstöt, tizennyolcezer talentum rezet és százezer talentum vasat. 8 Akinek drágaköve volt, odaadta az Úr házának a kincseihez, a gérsóni Jehíél felügyelete alá. 9 És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(3) „az én Istenem háza iránti szeretetből…” (1Krón 29,1–9)
Ez a rész beszámol arról, hogy Dávid mennyit adakozott a templomépítésre. Isten házának kincsei mellé vagyona legjavából adott, ezzel elöl járva és példát mutatva mindenki számára. „Ki akar még önként, bőkezűen adakozni ma az Úrnak?” (5) Dávid példája vonzó, magával ragadó példa. A gyülekezet vagy bármilyen más közösség vezetőiként milyen példát adunk, mit sugárzunk? Az adakozás meghatározó motívumai: szeretetből, hálából, önként – a legjavából – az Úrnak! Ez az adakozási mód a nép, a közösség együttes öröme (9). Általában ilyen a templom, gyülekezetek építőinek öröme ma is. Bár soha ne aludna el ez az Úrért lángoló szeretet – évtizedek múlva sem – a templom építőiből! Templomépítőként mindnyájan rácsodálkozhattunk a közöttünk munkálkodó Úrra, együtt örülhettünk az átélt csodáknak. El kell beszélnünk fiainknak is, hogy örüljenek ők is: „az Úr csodásan működik”. Dávid hatalmas vagyonából ad, mi Jézustól tudjuk, hogy az „özvegyasszony két fillére” is kedves a mi Gazdánknak (Lk 21,1–4).
