„Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Mk 6,14–29
14 Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők. 15 Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. 16 Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt. 18 Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! 19 Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette, 20 mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 21 De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. 23 Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is. 24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. 25 A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 26 Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. 27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, 28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának. 29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Nem lehet egyszerre kétfelé szolgálni. Eszünkbe juthat Illés, amikor így szól a néphez: „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek!” (1Kir 18,21). Ahogyan ott nem válaszolt a nép, úgy Heródes sem volt képes egyértelmű állásfoglalásra. Vajon mi kiállunk-e minden helyzetben hitünk és meggyőződésünk mellett?
RÉ21 603 RÉ 399
Zsoltárdicséret | 194 | Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek
„Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!” 1Krón 29,10–19
10 Dávid ekkor áldotta az Urat az egész gyülekezet előtt. Ezt mondta: Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! 11 Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! 12 Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. 13 Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. 14 Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk! 15 Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint a múló árnyék. 16 Urunk, Istenünk! Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez! 17 Tudom, Istenem, hogy te megvizsgálod a szíveket, és az őszinteségben leled gyönyörűségedet. Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt. 18 Uram, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg örökre néped szívében ezt a szándékot és indulatot, és kösd magadhoz szívüket! 19 Fiamnak, Salamonnak pedig add meg, hogy tiszta szívből tartsa meg parancsolataidat, intelmeidet és rendelkezéseidet, és vigyen véghez mindent, fölépítve azt a hajlékot, amelyet én előkészítettem.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(14) „Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!” (1Krón 29,10–19)
Dávid imádsága: hálaadás és Isten dicsőítése az Úr házára való adakozásért. Magasztalja az Urat a nép adakozása láttán, rácsodálkozik az Úrra, mennyi minden gyűlt össze a templomépítésre. Jól látja, az adományokat Isten adta az ő és a nép kezébe, minden, amijük volt – az élő Isten ajándéka. Még nem ismerhette Pál apostol alázatra intő szavát: „..ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7) Minden a mi Atyánk ajándéka, akár szellemi, lelki, akár anyagi javainkra gondolunk. Hála Urunknak, és dicsőség neki, hogy megajándékozottak vagyunk. Gazdag Urunk és Atyánk van, aki gazdagon megajándékozott – kit-kit erejéhez mérten (Mt 25,24–5). Nézd meg az életed csomagját, és lásd meg, milyen ajándékokat kaptál! Mit kezdesz vele? Ebben az Igében azt látjuk: a nép és Dávid visszaad az Úrnak abból, amit tőle kapott. Volt idő, amikor Dávid is a saját nagyságát kereste, de egyre jobban egyszerűsödik, egy vágya van csak, az élet summája: az Úrban, az Úrral lenni minden időben. „…kösd magadhoz szívüket!” (18) Mi pedig tiszta és őszinte szívvel mondhatjuk: „Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; / Vedd elmém, lelkem és szívem, / Hadd adjam neked mindenem, / Hogy kedves légyek néked!” (412. é.)
