„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára’? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Mk 11,15–19
15 Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak és vettek, felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit, 16 és nem engedte, hogy bármit is átvigyenek a templomon. 17 Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”? Ti pedig rablók barlangjává tettétek. 18 Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság álmélkodott a tanításán. 19 És amikor beesteledett, Jézus és a tanítványai kimentek a városból.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
Jól nevelt, kulturált és toleráns keresztyéneket vár a világ. A kereszt botránya (Gal 5,11) kevesek számára vállalható. A jeruzsálemi templomot Isten az imádság házának szánta. Jézus nem ezt látta. „...rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem!” (Jer 7,11). A Fiú nem láthatta másként a templomot, mint az Atya. Mit gondolsz, meddig mondhatod magad Krisztushoz tartozónak, ha már régen nem vagy a Szentlélek temploma? (1Kor 6,19). Kegyességünk látszatát maga Jézus forgatja fel, hacsak meg nem térünk belőle könnyek között (Zsid 5,7).
RÉ21 546 RÉ 246
Pünkösdi ének | 546 | Adj, Úr Isten, nékünk Szentlelket
„Bizony, velünk van vezérünk, az Isten…” 2Krón 13,1–12
1 Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Míkájá volt, Úríél leánya, Gibeából. Háború tört ki Abijjá és Jeroboám között. 3 Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel, Jeroboám pedig nyolcszázezer válogatott harcossal vonult a csatába ellene. 4 Abijjá kiállt a Cemárajim-hegyre, amely Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok ide, Jeroboám és egész Izráel! 5 Tudnotok kellene, hogy az Úr, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökké megmaradó szövetséggel. 6 De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen. 7 Hitvány és elvetemült emberek gyűltek oda hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és lágyszívű volt, és nem tudott szembeszállni velük. 8 Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az Úr királyságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy azok legyenek a ti isteneitek. 9 Elkergettétek az Úr papjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem is istenek. 10 Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az Úr mellett, nem hagytuk el őt. A papok az Úr szolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában vannak. 11 Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket áldoznak az Úrnak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany lámpatartó mécseseit minden este, mert mi elvégezzük Istenünk, az Úr előtt a tennivalókat, de ti elhagytátok őt. 12 Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, az Úr ellen, mert nem boldogultok!
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(12) „Bizony, velünk van vezérünk, az Isten…” (2Krón13, 1–12)
Roboám, Júda királya 58 évesen meghalt, fia, Abijjá követte a trónon. Abijjá nevének jelentése: Atyám, Jáhve – és testvérháborúba kezd Jeroboámmal. Mintha nem ismerte volna az édesapjának adott isteni intést. Úgy lép föl Jeroboám ellen, mint aki az Úrral kötött szövetség védelmezője, és önmagát valóban Isten gyermekének látja. Az ő énképe: az Úrtól elfordult Jeroboámmal szemben „mi azonban megmaradtunk Istenünk, az Úr mellett, nem hagytuk el őt” (10). Hűsége bizonyítéka az északi országrészből elkergetett papok és léviták befogadása és az Úr törvénye szerinti szolgálatba állítása, a templomi istentisztelet törvény szerinti pontos megtartása. Ebben az időben minden szolgálócsoport naponként hűséggel végezte a feladatát. Reménysége, hogy az Úr vele van, és megmenti a népet. Az Úrban bízó lelkülettel szólítja föl Jeroboámot: „Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, az Úr ellen, mert nem boldogultok!” (12)
