„Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta.” Mk 11,1–14
1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, 2 és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! 3 Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi. 4 Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. 5 Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? 6 Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. 7 Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. 8 Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; 9 az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! 10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! 11 Jézus bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. 12 Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, 13 és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. 14 Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
Mindenkinek színt kell vallania a tágabb közössége előtt is, a család, a falu vagy a város nyilvánossága előtt. Akkor nincs baj, ha úgy válaszolunk, ahogyan a tanítványok, vagyis azt mondjuk, amit Jézus mond nekünk (6). Tanúságtétel az, ahogyan ma, pünkösd másnapján a templomban vagyunk. Jézus megnéz bennünket is. Látja zöld lombú, gyakran terméketlen és gyümölcs nélküli életünket. „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jel 3,22). A tanítványok hallották. Halljuk meg mi is!
RÉ21 550 RÉ 374 • IÉ Jn 4,19–26 • Zsolt 103
Pünkösdi ének | 550 | A pünkösdnek jeles napján
„Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt egész Izráel.” 2Krón 12
1 Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt egész Izráel. 2 Roboám uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert hűtlenné váltak az Úrhoz. 3 Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, megszámlálhatatlan líbiai, szukki és etióp katona jött vele Egyiptomból. 4 Elfoglalta Júda erődített városait, és Jeruzsálem alá érkezett. 5 Akkor Semajá próféta odament Roboámhoz és Júda vezéreihez, akik Jeruzsálembe gyülekeztek Sisák elől, és így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket. 6 Akkor megalázták magukat Izráel főemberei meg a király, és ezt mondták: Igazságos az Úr! 7 Amikor látta az Úr, hogy megalázták magukat, így szólt az Úr igéje Semajához: Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen megszabadítom őket, és nem zúdul haragom Sisák által Jeruzsálemre. 8 De azért az ő szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni! 9 Sisák, Egyiptom királya tehát fölvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Úr templomának meg a királyi palotának a kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. 10 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. 11 Valahányszor bement a király az Úr templomába, bementek a testőrök is, és bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. 12 Amikor tehát Roboám megalázta magát, elfordult róla az Úr haragja; nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen csak volt Júdában is valami jó. 13 Azután megerősödött Roboám király uralma Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott az Úr Izráel valamennyi törzse közül, hogy oda helyezze nevét. Anyjának a neve Naamá volt, és Ammónból származott. 14 Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az Urat. 15 Roboám története elejétől a végéig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között állandó háborúskodás volt egész életükben. 16 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Abijjá lett a király.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(1) „Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt egész Izráel.” (2Krón 12)
Roboám, Salamon fia néhány év után „elhagyta az Úr törvényét”, a király bűne olyan, mint egy fertőző betegség, átterjedt az egész népre. Jeroboám és Roboám bűne magával sodorta a rájuk bízottakat, északon és délen is. A két király bűnesete önvizsgálatra késztet: hogyan vagyunk jelen a mieink, a ránk bízottak, a velünk élők között?! Mit sugároz az életünk? A királyok jól indultak, álltak, de azután elestek. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12) Sisák, Egyiptom királya megtámadja Júdeát. Semajá próféta tudtul adja a királynak és a népnek Isten ítéletét. „Akkor megalázták magukat Izráel főemberei meg a király, és ezt mondták: Igazságos az Úr!” (6) Így igazat adtak az ítélő Istennek. Isten válasza: kegyelem és irgalom a megtérőknek, a hozzá visszafordulóknak, megmentés a pusztulásból és a halálból. „Amikor tehát Roboám megalázta magát, elfordult róla az Úr haragja; nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen csak volt Júdában is valami jó.” (12) Jézus Krisztus kereszthalála, feltámadása ezt az isteni változatlan, örök akaratot tette nyilvánvalóvá. „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.” Ma még – először vagy újra: menekülhetsz hozzá.
