„...okosan felelt...” Mk 12,28–34
28 Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? 29 Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” 30 és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” 31 A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. 32 Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; 33 és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál. 34 Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„...okosan felelt...” (34). „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” (28). Az írástudó is „okosan felelt”, és Jézus is „helyesen mondta”. Többet ér Isten és a másik ember szeretete mindenfajta áldozatnál. Ha kérdeznek, tudjuk a választ. De mi következik a szavakból? Tesszük is azt, amit tudunk, amiben hiszünk? Bárcsak a szeretet győzne a kapcsolatainkban! Akkor egyre közelebb kerülnénk Isten országához.
RÉ21 564 RÉ 245 • IÉ Ézs 6,1–8(9–13) • Zsolt 2
A Szentháromság dicsérete | 561 | Szent vagy örökké, Atya Úr Isten
Heti zsoltárének | 150 | Dicsérjétek az Urat
„Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett… ” 2Krón 17
1 Utána a fia, Jósáfát lett a király. Jósáfát erősen tartotta magát Izráellel szemben. 2 Csapatokat rendelt Júda erődített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el. 3 Az Úr Jósáfáttal volt, mert azon az úton járt, amelyen korábban az ő ősatyja, Dávid, és nem kereste a Baalokat, 4 hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint. 5 Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagyra nőtt. 6 Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat. 7 Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban. 8 Léviták is voltak velük: Semajá, Netanjá, Zebadjá, Aszáél, Semírámót, Jónátán, Adónijjá, Tóbijjá és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elísámá és Jórám papok. 9 Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. 10 Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen. 11 A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak ajándékot hódolatuk jeléül meg adót ezüstben, az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot. 12 Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában. 13 Nagy készletei voltak Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt. 14 Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott. 15 Hozzá volt beosztva Jóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel. 16 Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikrí fia, aki önként állt az Úr szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. 17 Benjáminból való volt Eljádá: vitéz férfi, akihez kétszázezer íjjal és kerek pajzzsal fölszerelt katona tartozott. 18 Hozzá volt beosztva Józábád, akihez száznyolcvanezer, a katonai szolgálatra fölszerelt ember tartozott. 19 Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(6) „Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett… ” (2Krón 17)
Ászát a trónon fia, Jósáfát követte (873–849) – őt Júda legjelentősebb uralkodójaként tartjuk számon. Nagy felismerése volt, hogy az Izráel elleni háborúskodást meg kell szüntetni (1Kir 22,45). Erős hadseregeket szervezett, várakat, városokat épített. Felmérte, hogy a legjobb törvények és intézkedések is hatástalanok maradnak, ha azok a közösség lelkét meg nem változtatják, ezért magas rangú állami tisztviselőket, illetve papokat küldött Júdába a nép tanítására. Országát külsőleg is megerősítette. A szomszédok elismerése, a tőlük kapott ajándékok nem annak a Jósáfátnak szóltak, aki tetteivel szerzett tekintélyt önmagának, hanem annak az Úrnak, akit teljes szívből igyekezett szolgálni! Amikor a krónikás a kedvező helyzet okait kutatta, abban találta meg, hogy a király „atyja Istenét kereste” (4). Jósáfát bizonyos volt abban, hogy minden fejlődésnek hitbéli gyökerei vannak. Nem szédítette meg egyre növekvő hatalma: tudott Istenre figyelni és az ő alázatos szolgája maradni. Magatartása ma is követendő példa lehet sokunk számára. „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3,9)
