„...vette a kenyeret, áldást mondott...” Mk 14,12–25
12 A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a páskabárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá a tanítványai: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? 13 Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14 és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát? 15 Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát. 16 Elindultak a tanítványok, és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a páskavacsorát. 17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. 18 Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem. 19 Elszomorodva egymás után kezdték kérdezgetni tőle: Csak nem én? 20 Ő pedig ezt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. 21 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 22 És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem. 23 Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, 24 és ezt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 25 Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből ama napig, amelyen újat iszom az Isten országában.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„...vette a kenyeret, áldást mondott...” (22). Itt, a földön együtt eszik az ember az árulóval. Ezt nem lehet megúszni. Félelem, fájdalom és tehetetlenség jár együtt ezzel. Jézus testét megtörték, vérét kiontották. Odaadta az életét értünk. Az úrvacsorára készülve önvizsgálatot kell tartanunk, megvallani és megbánni mindazt, amit elrontottunk, késznek lenni arra, hogy ezután másként éljünk, és a Krisztusban kapott kegyelem által megújul a lelkünk. Nem érdemes a másikra mutogatni. Mindenkinek a maga tetteivel kell elszámolni, majd növekedni a kegyelemben.
RÉ21 352 RÉ 436
Te Deum | 566 | Téged, Úr Isten, mi, keresztyének
„Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.” 2Krón 20,20–37
20 Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok! 21 Miután tanácskozott a néppel, fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete! 22 Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegység lakói között, és ezért vereséget szenvedtek. 23 Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegység lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás pusztulását segítették elő. 24 Mire a júdaiak a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttesteit látták ott a földön; nem menekült meg senki sem. 25 Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyi zsákmányt szereztek, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt. 26 A negyedik napon összegyülekeztek a Beráká-völgyben, hogy ott áldják az Urat. Ezért hívják azt a helyet Beráká-völgynek még ma is. 27 Azután Jósáfát vezetésével visszatért valamennyi júdai és jeruzsálemi. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az Úr: megszabadította őket ellenségeiktől. 28 Lantokkal, citerákkal és harsonákkal vonultak be Jeruzsálembe az Úr házához. 29 Az Istentől való rettegés fogta el valamennyi ország királyságát, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen. 30 Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől. 31 Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. 32 Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr. 33 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, mert a nép nem ragaszkodott szívből ősei Istenéhez. 34 Jósáfát egyéb dolgai elejétől a végéig meg vannak írva Jéhúnak, Hanání fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe. 35 Azután társult Jósáfát, Júda királya Ahazjával, Izráel királyával, aki bűnös dolgokat vitt véghez. 36 Azért társult vele, hogy hajókat építsenek, amelyeknek Tarsísba kellett volna menniük. A hajókat Ecjón-Geberben építették. 37 Elíézer azonban, a márésái Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet az Úr! Össze is törtek a hajók, és nem tudtak eljutni Tarsísba.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(32) „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.” (2Krón 20,20–37)
Az idegen haderő egyre közeledett, az ütközet elkerülhetetlen volt. De valóságos csodaképpen hamar el is dőlt. Az Úr olyan zavart támasztott az ellenség soraiban, hogy egymás ellen fordultak, ki-ki megsemmisítve a másikat. A gazdag zsákmány a király és a nép kezébe került, s felismerhették annak titkát, hogy mennyire más az a háború, amelyet az ember kezdeményez, és mennyire más, amelyet az Úr! És a környező népek is kénytelenek tudomásul venni, hogy az Úr ellen harcol, aki Júda ellen csatázik. A hálaadás völgyében tartott istentisztelettel zárul a kilátástalannak tetsző helyzet. A hit által nyert győzelem utáni éveiben Jósáfát továbbra is az Úr útjain igyekszik járni. Ami jó volt Ászá életében, azt követte, s népét is igyekezett Isten útján terelni. Jósáfát A krónikák könyvének kedvelt királya. Erről négy bibliai fejezet tanúskodik. Az Isten iránt érzett bizalma, buzgósága mellett adódtak hibái, tévedései, külpolitikája ellentmondásos volt – ezekért néha Isten büntetését volt kénytelen elviselni, de bőséges kegyelemben is volt része! Példa tudott maradni a következő nemzedékek és a mai bibliaolvasók előtt is. Ez a leggazdagabb életrajz ma is. „Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.” (Zsolt 27,5)
