„Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve...” Mk 16,1–8
1 Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. 2 A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, 3 és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? 4 Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. 5 És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6 De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. 8 Kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és rémület fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve...” (3–4). Ma, Úrnapján hálát adunk, hogy élő, feltámadott Krisztusunk van, aki legyőzte a halált. Ne is a halottak között keressük őt! Ne holt ötleteink, gondolataink, szokásaink, elképzeléseink vagy aggodalmaink félelmei között. Feltekintve vegyük észre, amit Jézus tett! Így tűnnek el a gátak, az akadályok és a torlaszok is a hit útján. Nézzünk fel az élő Jézus Krisztusra (Zsid 12,2), és induljunk el vele embereket menteni!
RÉ21 503 RÉ 130 • IÉ Lk 14,(15)16–24 • Zsolt 130
A vasárnap éneke | 246 | Urunk, ez a hála napja
Heti zsoltár | 115 | Nem nekünk, Uram, nem nekünk engedd
„A libánoni bogáncskóró ezt üzente a libánoni cédrusnak: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót.” 2Krón 25,17–28
17 Amacjá, Júda királya tanácsot tartott, és üzenetet küldött Jóáshoz, Izráel királyához, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt. Ezt üzente: Gyere, állj ki ellenem egy csatára! 18 Jóás, Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt üzente a libánoni cédrusnak: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. 19 Te azt gondolod, hogy mivel megverted Edómot, ezért felfuvalkodottan dicsekedhetsz. Maradj csak otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt! 20 De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten azt akarta, hogy Jóás kezébe kerüljenek, mivel Edóm isteneihez folyamodtak. 21 Fölvonult hát Jóás, Izráel királya, és megütköztek egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a júdai Bét-Semesnél. 22 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült. 23 Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Jóáház unokája volt, elfogta Jóás, Izráel királya Bét-Semesnél, és Jeruzsálembe vitette. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. 24 Elvitte az Isten házában és az Óbéd-Edómnál talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést meg a királyi palota kincseit, azonkívül túszokat is szedett, és így tért vissza Samáriába. 25 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után. 26 Amacjá egyéb dolgai elejétől a végéig meg vannak írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 27 Attól az időtől fogva, hogy Amacjá eltért az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákísba menekült. De utánaküldtek Lákísba, és ott megölték. 28 Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Júda fővárosában.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(18) „A libánoni bogáncskóró ezt üzente a libánoni cédrusnak: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót.” (2Krón 25,17–28)
Jóás királyának (798–782) válasza ez, amelyet Amacjá üzenetére („Gyere, állj ki ellenem egy csatára!”) adott, akit az edómiak feletti győzelme elbizakodottá tett. Többször használja a Szentírás a cédrus és bogáncs metaforáját. A képek használatával tanítani akar. Gondoljunk a királyválasztás példázatára (Bír 9,15)! A bogáncskóró (galagonyabokor) gömb alakú szúrós növény, mindössze 30–50 cm magasra nő, mégis nagyratörő tervei vannak, kicsiny, de erről megfeledkezve a legnagyobb akar lenni, túllépve képességeit. Versenyre kelne a libanoni cédrussal, amely 15–20 méter magasra növő örökzöld. Ezzel a képpel a magát túlértékelő emberre mutat. Amacjá elvakultságának következménye a bukás, mert az edómi istenekhez fordulva sem a próféta, sem az izráeli király szavára nem figyel, aki hiába buzdította otthonmaradásra. A harcban Jóás győzedelmeskedett felette. Óva int ez bennünket, ne nagyok akarjunk lenni! Vegyük észre az intő szót! Tudjunk veszteg maradni, ha kell! (19)
