„...arimátiai József... bátran bement Pilátushoz...” Mk 15,42–47
42 Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, 43 eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. 44 Pilátus csodálkozott azon, hogy Jézus már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Fazekas László igemagyarázata
„...arimátiai József... bátran bement Pilátushoz...” (43). Isten az ő országát őszintén váró embert nem hagyja bizonytalanságban. Az arimátiai József bátran cselekszik. Amiként a Szentlélek kitöltetésekor a tanítványok is bátran hirdették Krisztust, itt József, a nagytanács tagja vállalta azt, hogy a saját sírboltjába helyezzék Jézus testét. Az Istenben bízó ember nem a félelem lelkét kapta, „hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim1,7).
RÉ21 519 RÉ 347
Zsoltárének | 805 | Jó dolog az Urat áldani, dicsérni
„Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel.” 2Krón 25,1–16
1 Huszonöt éves korában lett király Amacjá, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jóaddán volt, Jeruzsálemből származott. 2 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel. 3 Amikor királyi hatalma megszilárdult, meggyilkoltatta azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt. 4 De a fiaikat nem ölette meg, mert így van megírva a törvényben, Mózes könyvében, amit az Úr megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek csak a maga vétkéért kelljen meghalnia! 5 Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden júdait és benjáminit. Amikor számba vette őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott kopjás és pajzsos, hadra fogható embert talált köztük. 6 Azonfelül Izráelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába száz talentum ezüstön. 7 Elment azonban hozzá az Isten embere, és ezt mondta: Ne tartson veled, ó, király, Izráel serege, mert nem lesz az Úr Izráellel, az efraimiakkal, 8 hanem menj egyedül a harcba! Viselkedj bátran, különben bukásodat okozza Isten az ellenség előtt, mert az Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson. 9 Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeliek csapatának adtam? Az Isten embere így felelt: Az Úr tud annál neked többet is adni! 10 Az Efraimból érkezett csapatot különválasztotta tehát Amacjá, hogy menjenek haza. Ezek nagyon megharagudtak Júdára, és felbőszülve indultak haza. 11 Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és levágott tízezer széíri embert, 12 tízezret pedig élve fogtak el a júdaiak. Fölvitték őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a szikla tetejéről, úgyhogy mindnyájan halálra zúzták magukat. 13 Annak a csapatnak az emberei pedig, akiket visszaküldött Amacjá, és így nem mehettek vele az ütközetbe, rátörtek Júda városaira Samáriából egészen Bét-Hórónig, levágtak háromezer embert, és nagy prédára tettek szert. 14 Amikor Amacjá visszatért az edómiak elleni csatából, elhozta a széíriek istenszobrait, megtette azokat a saját isteneinek, leborult előttük, és tömjénezett nekik. 15 Ezért haragra gerjedt az Úr Amacjá ellen, és elküldött hozzá egy prófétát, aki ezt mondta neki: Miért folyamodtál ennek a népnek az isteneihez? Hiszen saját népüket sem mentették meg a kezedből! 16 De amikor az így beszélt hozzá, ezt mondta neki a király: Talán a király tanácsosává tettek téged? Hagyd abba, különben megölnek! A próféta abbahagyta ugyan, de még annyit mondott: Tudom, hogy az Isten elhatározta pusztulásodat, amiért ezt tetted, és nem hallgattál a tanácsomra.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(2) „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel.” (2Krón 25,1–16)
Jóást halála után fia, Amacjá követte a királyi trónon (796–781). Az ő uralkodását is két időszakra lehet osztani, ahogy apjáét. Ő is jól kezdte megbízatását, de ez később ellenkező fordulatot vett. Különös, hogy több júdeai király is jól indult, azután valami megterhelte az életüket. Amacjá trónon töltött első napjaira is árnyék vetődött, apja erőszakos halála. Ez indíthatta arra, hogy – egyébként ókori keleti szokás szerint – a merénylőkön bosszút álljon. Ezután Edómmal gyűlt meg a baja. Nagy létszámú sereget gyűjtött össze, de még ez is kevésnek bizonyult a sikerhez. Ezért Izráelhez fordult segítségért, és szabad csapatokat fogadott zsoldjába, mintegy háromszázezer főt. Isten embere azonban figyelmeztette a királyt: az Úr ellenzi az északi Izráellel való szövetségét, ezért küldje el őket. Amacjá engedett a szónak, s ennek jutalmául győzelmet arat az edómiak felett. Idáig azt tette, amit helyesnek látott az Úr, de nagy bűne volt, hogy a hadizsákmánnyal együtt magával hozta Edóm isteneit is, és kultuszt rendezett be tiszteletükre. A próféta emiatt megfeddte, de ezt fenyegetéssel visszautasította. Itt kezdődött politikai elvakultságának, tévedéseinek sorozata.
