„...követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.” 1Thessz 1
1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem nektek és békesség. 2 Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül 3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. 7 Példává is lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában, 8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, 9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„...követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét” (6). Ha megtér valaki „Istenhez” (9) a „bálványoktól” – mindattól, ami addig számára fontosabb volt az Úrnál –, teljesen új irányt vesz az élete. Ott van-e még a szorongattatások ellenére is a Krisztust dicsőítő (Jn 16,14), Szentlélek általi öröm, amely Isten országa polgárainak jellemzője (Róm 14,17) és minden Krisztusnak engedelmes lépésünk következménye?
RÉ21 744 RÉ 272
Fohász | 827 | Szentlélek égi lángja
„Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem Áron fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot.” 2Krón 26,16–23
16 Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az Úr ellen. Bement ugyanis az Úr templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron. 17 De bement utána Azarjá főpap és vele együtt az Úr papjai, nyolcvan erős ember. 18 Elébe álltak Uzzijjá királynak, és ezt mondták neki: Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem Áron fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot. Menj ki a szentélyből, mert vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre az Úristennél! 19 Erre felbőszült Uzzijjá, akinek éppen a kezében volt az illatáldozathoz való tömjénező. De amikor felbőszült a papok ellen, poklos folt jelent meg a homlokán az Úr házában levő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett. 20 Amikor aztán Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult, meglátták a poklos foltot a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, de ő maga is sietve távozott, mert az Úr verte meg őt. 21 Uzzijjá király poklos maradt halála napjáig, és egy elkülönített házban lakott poklosan, mert kizárták az Úr házából. Fia, Jótám állt a királyi palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. 22 Uzzijjá egyéb dolgait elejétől a végéig megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia. 23 Azután Uzzijjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé a királyi temető mezejébe, mert megállapították róla, hogy poklos. Utána a fia, Jótám lett a király.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(18) „Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem Áron fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot.” (2Krón 26,16–23)
Olyasmibe avatkozott bele, ami nem tartozott rá. Amikor a nép királyt kívánt, Isten engedett nekik, ugyanakkor behatárolta a szerepüket, az Istennel való kapcsolattartás, az áldozatbemutatás a papok feladata maradt. Uzzijjá tudhatta ezt, amint ismerhette Saul történetét is, aki szintén beleesett abba a hibába, hogy ő mutassa be harcba indulás előtt az áldozatot (1Sám13,9). Saul türelmetlen volt, Uzzijjá – akinek a neve azt jelenti: Isten az én erőm (Jahve ereje) – megerősödött, felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az Úr ellen. Amikor a papok erre emlékeztették, haragra gerjedt, s ez lett a veszte. A harag rossz tanácsadó. Isten megfékezte annak kitörése előtt. Abban a pillanatban, amikor haragra gerjedt, leprás lett. Ez gyógyíthatatlan fertőző betegség volt, ezért a közösségéből való kizárással járt együtt. Így a király nem gyakorolhatta többé hatalmát, elkülönített helyen töltötte élete hátralévő napjait, tizenkét évet. Gyakran időzavarban vagyunk, de nem azért-e, mert olyasmikkel vagyunk elfoglalva, ami nem a mi dolgunk? Vigyázzunk, az elbizakodottság, a harag ne vezessen meggondolatlan cselekedetekre. Ezeknek súlyos következménye lehet.
