„...megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” 2Tim 1,8–14
8 Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. 9 Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. 10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. 11 Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. 12 Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. 13 Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. 14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Imre igemagyarázata
„...megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (10). Jézus azért jött a földre, hogy a mennyei életet hozzáférhetővé tegye számunkra. Nemcsak bemutatta ezt az életet, hanem azt mondta, ez az élet a miénk is lehet, hiszen kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él...” (Jn 11,25). Tehát, ha a szívünkben él az őbenne való hit, megkapjuk tőle az elmúlhatatlan életet.
RÉ21 619 RÉ 399
Zsoltárének | 806 | Urunk nagy nevét áldja a világ
„Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele...” Jób 22
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. 3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? 4 Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled? 5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza! 6 Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot, és meztelenre vetkőztetted őket. 7 A szomjazónak nem adtál vizet, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne. 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted. 10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület száll rád. 11 Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz; vízáradat borít el. 12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! 13 És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten? A sötét felhő mögül tehet-e igazságot? 14 Sűrű felhők takarják el őt, nem lát, és csak az ég peremén járkál.” 15 Az ősidők ösvényét akarod követni, amelyet álnok emberek tapostak, 16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár? 17 Azt mondták Istennek: Távozz el tőlünk! – azt gondolva, hogy semmit sem tehet a Mindenható, 18 hisz házukat javaival töltötte meg. – A bűnösök e gondolata távol legyen tőlem! – 19 Ám meglátják majd az igazak, és örülnek, az ártatlan pedig így fogja kigúnyolni őket: 20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is! 21 Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. 22 Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz. Ha eltávolítod az álnokságot sátradból, 24 porba dobod az aranyat, patakkövek közé az ófíri aranyat, 25 akkor a Mindenható lesz az aranyad és színtiszta ezüstöd. 26 Akkor majd megleled örömöd a Mindenhatóban, és arcodat Istenhez emeled. 27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. 28 Amit eltervezel, sikerülni fog, világosság ragyogja be utadat. 29 Ha megaláztak, mondd ki, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét. 30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan: Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(21) „Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele...” (Jób 22)
Jóbbal szemben mi nem vagyunk mindig és mindenben ártatlanok. Bárhogy igyekszünk is, néha szem elől tévesztjük Isten akaratát. Máskor meg tudjuk, mit szeretne, de az önzés vagy a megszokás erősebbnek bizonyul. Sokat hibázunk, gyakran vétkezünk, sok a mulasztásunk. Pál apostol így vall erről: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm 7,21–25) Ha Jóbra nem is, ránk tehát igaz Elífáz tanácsa: „Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait! Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz. [...] Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. [...] Ha megaláztak, mondd ki, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét. Még azt is megmenti, aki nem ártatlan: Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz!” (21–30) Áldott legyen Krisztus, aki közbenjár érettünk!
