„… az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts” 2Tim 2,1–13
1 Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. 2 És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. 3 Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4 Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. 5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. 6 A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. 7 Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. 8 Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, 9 amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. 10 Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 11 Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. 12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 13 Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
Szinte úgy hangzik, mint egy katonai napi parancs. Ám itt sokkal több van, mint egy alá-fölérendeltségi viszony. Lelki atyaként Pál pontosan tudja, hogy ezen rendelkezések nélkül nincs győzelem. A Krisztus Jézusban való üdvösséged te is csak engedelmes odaszánással érheted el. Tehát erősödj, add át, vállald, harcolj, fuss, fáradozz, gondolkozz, de leginkább emlékezz, hogy mindez Krisztusért lett a tied!
RÉ21 227 RÉ 161
Napi ének| 801 | Szívből köszönöm, Uram
„… akik a világosság ellenségei lettek…” Jób 24
1 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 2 Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik. 3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul. 4 Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban. 5 Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. 6 A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. 7 Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. 8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük. 9 Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul. 10 Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. 11 Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. 12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. 13 Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. 14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel. 15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát. 16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget. 18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. 19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. 20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. 21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót. 22 Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében. 23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. 24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. 25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(13) „… akik a világosság ellenségei lettek…” (Jób 24)
Jób panaszolja, hogy az ítélet késlekedése miatt a gonoszok elnyomják a gyengéket (2–4 és 9), nyomorba taszítva őket (5–8 és 10–12), majd a bűnösök vakmerőségét ostorozza (13–17). Bár a 18–25. versekben elismeri, azok végül majd elnyerik a méltó büntetést, ettől még a legfőbb kérdése válaszra vár: miért engedi meg Isten, hogy sokat szenvedjen az, aki igaz. A bűnösök útját Jób a sötétséghez hasonlítja. Ők a sötétségben járnak, ott űzik vétkeiket, és „nem akarnak tudni a világosságról” (16). A bűnös világot János is sötétségnek nevezi, Krisztust pedig a „világ világosságának”: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. … Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,4–13) Boldogok, akik hisznek benne, s így a világosság gyermekei!
