„... Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket” 2Tim 2,14–18
14 Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. 15 Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. 16 A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, 17 és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Himenaiosz és Filétosz, 18 akik az igazságtól eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
„...Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket” (14). A szeretetteljes felszólításokból mára is jut, nem csak magadért vagy felelős! Emlékeztesd és kérd a tieidet, ne a haszontalan vitáikban emésszék el magukat és másokat, hanem Isten igaz igéjének ismeretével, a helyes értelmezésével és annak pontos megélésével fognak jól munkálkodni Isten országáért. Csak így lehetünk hitébresztők, ellenkező esetben ugyanis nem építed, hanem feldúlod mások hitét.
RÉ21 152 RÉ 12
Napi ének | 759 | Új szövetséged elfogadom
„Istené a hatalom…” Jób 25
1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban. 3 Csapatait nem lehet megszámolni; kire ne ragyogna világossága? 4 Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? 5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. 6 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(2) „Istené a hatalom…” (Jób 25)
Bildád utoljára a szokottnál jóval rövidebben beszél, Cófár pedig már nem is szólal meg. Mert elfogytak a szavak, és az emberi bölcsesség a végéhez ért. Bildád is csak azt ismétli, ami fentebb már elhangzott. Valóban, Istenhez hatalomban és szentségben egy ember sem fogható. Ő a tiszta szeretet, a tökéletes hűség, a bűn nélküli jóság. Őhozzá mérten senki sem bűntelen, hozzá viszonyítva egy ember sem igaz. Márpedig ha innen nézzük, mindenki megérdemelné Jób szenvedéseit. Ha innen nézzük, nem az a kérdés, hogy Jób miért szenvedett annyit, hanem az, mi miért nem szenvedünk vele. Hogy Isten minket miért őriz meg, miért halmoz el javaival, és miért tartja távol tőlünk a felettébb nagy szenvedéseket. Jób érzi, Bildád érvelése sántít, de még nem kész felismerni erre a jó választ: azt, hogy Isten irgalma és szeretetet nagyobb, mint az igazsága. Mert Isten nem az érdemeink szerint bánik velünk, hanem Krisztus ártatlanságára néz. Krisztus hordozta el azt a szörnyű sorsot, ami nekünk járna, és Krisztus ártatlanságára nézve adott nekünk egy megszentelődött, igaznak elismert, irgalmából táplálkozó életet. Isten igazságosságának a kérdésére nem Jób könyvében van meg a felelet, hanem Krisztusban.
