„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek...” Jak 1,1–18
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. 2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. 9 A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, 10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. 11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. 12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Jakab arra tanít, hogy ne félelemmel tekintsünk a kísértésre. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek...” (2). A kudarc, a kívánságból fakadó, halált nemző bűn a gazdátlanul sodródó ember életét meghatározó törvényszerűség. Nekünk, akik Krisztusban élünk, hitünk próbatétele is mennyei Atyánk által készített lehetőség arra, hogy megerősödve, tőle való ajándékokkal, állhatatossággal, kiteljesedéssel és bölcsességgel, mennyei javakkal gazdagodva kerüljünk ki belőle.
RÉ21 764 RÉ 338
Napi ének | 771 | Velem vándorol utamon Jézus
„… csak a lélek az […], ami értelmessé teszi.” Jób 32
1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. 2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. 3 De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot. 4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. 5 De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.6 Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. 7 Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. 8 De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. 9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. 10 Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. 11 Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat. 12 Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. 13 Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem. 14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. 15 Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. 16 Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. 17 Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! 18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek. 19 Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő. 20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. 21 Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni. 22 Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(8) „… csak a lélek az […], ami értelmessé teszi.” (Jób 32)
Jób és barátai után az ismeretlen Elíhú lép a színre. Elmondása szerint eddig tiszteletből arra várt, a nála idősebbek cáfolják meg Jóbot. Ám látva: kudarcot vallottak, most megszólal, hogy megfeleljen neki. Abban Elíhúnak biztosan igaza van, hogy „csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi” (8). Mert az öregség önmagában még senkit sem tesz bölccsé, főleg nem hívővé. Hány megfáradt, mogorva időst ismerhetünk! Hányan élnek öregkorban elhagyva, mert képtelenek bocsánatot kérni vagy megbocsájtani! De ha boldogok is, csak az élettapasztalat miatt még nem értik és nem követik jobban az Isten akaratát. Mindehhez ugyanis Isten Lelkére van szükségünk. Isten Lelkére, amely a keresztséggel együtt újjáteremt minket (Jn 3,5), hogy a „Lélek szerint” többé ne mi éljünk, hanem maga Krisztus élhessen bennünk (Róm 8,5; Gal 2,20), akinek mi, együtt, az egyház a földön élő teste vagyunk (1Kor 12). Könyörögjünk hát ezért a Lélekért, a mi „pártfogónkért”, akit Krisztus nevében elküld közénk az Atya, hogy megtanítson bennünket a hit dolgaira, s hogy általa Krisztus békessége és az üdvösség a miénk legyen! (Jn 14,12kk)
