„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” Jak 1,19–27
19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. 26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. 27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Mindennap, így mai bibliaolvasásunkban is legyen útmutatónk Jakab levelének figyelmeztetése: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (22). Nem homályos tükröt kaptunk Krisztusban, hanem az élet beszédét. Akkor lesz hasznunkra: épülésünkre, megtartásunkra, boldogságunkra és üdvösségünkre Isten igéje, ha engedjük, hogy Isten „belénk oltsa” azt. Megmaradunk mellette, átformálva életünk, döntéseink, tetteink és szavaink gyakorlati, hétköznapi valóságát.
RÉ21 264 RÉ 170
Zsoltárének | 777 | Az Úr az én jó pásztorom
„… és újból elfogadja a halandót igaznak.” Jób 33
1 Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre! 2 Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. 3 Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. 4 Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. 5 Felelj meg nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! 6 Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. 7 Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. 8 Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: 9 „Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, 10 Isten mégis talál bennem kivetnivalót, ellenségének tekint engem, 11 béklyót tett a lábamra, szemmel tartja minden ösvényemet.” 12 Erre azt felelem, hogy nincsen igazad, mert nagyobb az Isten a halandó embernél. 13 Miért vádoltad azzal, hogy egyetlen szóra sem felel? 14 Hiszen szól az Isten így is meg úgy is, de az emberek nem törődnek vele. 15 Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, 16 akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeit pecsétjével hitelesíti. 17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg őt a kevélységtől. 18 Így akarja lelkét megóvni a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. 19 Így fegyelmezi betegágyán fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. 20 Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. 21 Lesoványodik, húsa már alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. 22 Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. 23 Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetít feléje, és megmondja az embernek kötelességét, 24 akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! 25 Hadd duzzadjon teste az ifjúi erőtől, térjen vissza ismét fiatalsága! 26 Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja a halandót igaznak. 27 Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. 28 Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködhessen. 29 Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, 30 hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. 31 Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! 32 Ha lesz mondanivalód, válaszolj; beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. 33 Ha pedig nem lesz, akkor hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítalak.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(26) „…és újból elfogadja a halandót igaznak.” (Jób 33)
Amit Elíhú mond, igaz, még ha Jób esetére nem alkalmazható is. Isten szól hozzánk „így is meg úgy is” (14). Szól Igéjével, ezért kell olvasni a Bibliát, rendszeresen hallgatni az igehirdetést; testvéri jó szó által, ezért fontos a gyülekezet és a hitbéli barát. Szól a lelkiismeret szaván, egy-egy megérzés, különös felismerés, nyugtalanító álom révén is – amelyeket Isten Igéjének a mérlegén kell mindig hitelesítenünk. És szól betegségeink által is. Emlékeztet: egészségünket, jólétünket, boldogságunkat egyedül mennyei Atyánknak köszönhetjük. Emlékeztet Ádám és Éva bűnére, akik miatt a testi világ kitörölhetetlen része lett a szenvedés, hogy nekünk is napról napra megvizsgálandók döntéseink, életünk, és ha szükséges, bűnbánattal kell kérnünk Istentől a bocsánatát és az újrakezdés lehetőségét. Elíhú szerint Isten minden ember mellé rendel egy angyalt, aki őrködik felette, figyelmezteti a vétkeire, és ha megbánta azokat, közbenjár érte. Mi, reformátusok az angyalok helyett Krisztusra tekintünk: ő az, aki bűneinkért kifizette a „váltságdíjat”, megváltva nem a földi haláltól (24), de az örök kárhozattól, s aki érdeméért Atyánk „újból elfogadja a halandót igaznak” (26).
