„... mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!” Énekek 2
1 A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. 2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. 3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. 4 Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. 5 Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! 6 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. 7 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! 8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. 9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. 10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. 12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. 13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 14 Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! 15 Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! 16 Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. 17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, mint a gazella vagy a fiatal szarvas!
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagyarázata
Míg a nő magát átlagosnak látja, a férfi biztosítja, hogy kedvese kitűnik a tömegből szépségével. Egymás közelsége frissítő, éltető, de mámorító is. Vágynak látni, hallani egymást, megállítani azt, ami a kapcsolatukat rombolná. Inkább egymás felé forduljanak, mint eltávolodjanak egymástól. A tavasz zsongása, illatossága, a madarak is mind a szerelemre emlékeztetnek. A szerelem ajándék. Olyan erőteljes érzelem és olyan hatalmas erővel bír, hogy nem szabad rosszul használni: Isten akarata és időzítése szerint érdemes élni vele.
RÉ21 146 RÉ 146 • IÉ 5Móz 4,5–20 • Zsolt 146
Zsoltárének | 189 | Mely igen jó légyen az egyenesség
Heti zsoltár | 119 I, K | Íme, szegény szolgáddal jót tettél
„Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek…” 1Pt 1,13–21
13 Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. 14 Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, 15 hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16 mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” 17 Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, 18 tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, 19 hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. 20 Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, 21 akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(14) „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek…” (1Pt 1,13–21)
A világ szabásmintákat tár elénk. Nemcsak a trendmagazinok, közölve külső szabásmintákat – hogy miképp öltözködjünk, viselkedjünk, éljük az életünket –, hanem belsőket is: hogyan illik gondolkodnunk, vélekednünk az élet és világ kérdéseiről. Ezek a világ által diktált szabásminták – az eredetileg itt használt kifejezés szerint: „sémák” – egyre harsányabban és erőszakosabban próbálnak betüremkedni életünkbe, szembefordítani sokszor már nemcsak azzal, ami Isten Igéjével, hanem ami a természetességgel és a józan ésszel is egyezik. Az Ige ma arra figyelmeztet bennünket, hogy az az istengyermekség mutatója, ha valaki már nem a világ szabásmintái szerint kívánja élni az életét: „szentek legyetek egész magatartásotokban” (15) – hangsúlyozza itt az apostol. Szentnek lenni, úgy élni az életünket, hogy az már nem a miénk, hanem a bennünket nem aranyon vagy ezüstön, hanem drága vérén (18) megváltott Krisztusunké. Az ő sémájára, képére, mintájára akarunk változni, azt keresni, követni, magunkévá tenni, másoknak is követendő lehetőségként felmutatni.
