előző nap következő nap

„Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy!” Énekek 1

1 Énekek éneke. Salamoné. 2 Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál! 3 Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok. 4 Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! 5 Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. 6 Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. 7 Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? 8 Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! 9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! 10 Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. 11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. 12 Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. 13 Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. 14 Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem. 15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. 16 Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. 17 Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata

„Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy!” (16). Az Énekek éneke az Ószövetség különleges gyöngyszeme. Szerelmes költészet. A „lesznek ketten egy testté” Istentől rendelt szövetség megéléséhez vezető szerelmes zarándoklat. Többről is szól, felettébb való titokról, ahogyan Pálnál olvassuk: „...arról, ahogyan Krisztus szerette az egyházat”. Ne csupán „földön járók” legyünk, a többre is szomjazzunk: Krisztus irántunk való odaadó, féltő szeretetére!

RÉ21 45 RÉ 45

Úrvacsorai dicséret | 353 | Ó, én lelkem, dicsérjed Istenedet

„Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között…” 1Pt 1,1–12

1 Péter, Jézus Krisztus apostola Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva 2 az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen. 3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, 4 arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. 5 Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. 6 Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, 7 hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre. 8 Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, 9 mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. 10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. 12 Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.

Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata

(6) „Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között…” (1Pt 1,1–12)

Péter apostol levelének kezdő szakaszában többször kerül elő az örvendezés. A hívő ember öröme, amelynek alapja az, hogy Jézus Krisztus értünk hozott áldozata és feltámadása által már megszerezte számára az örök életet, sőt – Péter ezt is kiemeli – erre a „hervadhatatlan örökségre” (5) Isten ereje mindvégig megőriz és el is juttat bennünket. „Ebben örvendeztek” (6) Ugyanakkor nem áltat bennünket az Ige, azzal is számol az apostol, hogy a megváltottságát fel- és megismerő, el- és megfogadó embert is éri szomorúság, lehetnek életében búskomor, depresszív időszakok. Az Istennek hátat fordító világ sok visszássága és persze benne a mi sok elégtelenségünk, kísértések közötti esetleges alulmaradásaink valóban elkedvetleníthetnek, kiégethetnek, kiábrándulttá tehetnek minket. Az ilyen időszakokban milyen jó emlékezetünkbe idézni, micsoda felszabadult érzés volt megtapasztalni, hogy Jézus engem is szeret, elfogad, értem is odaadta magát a kereszten, feltámadása nekem is megszerezte már az örök életet.

aug.12.