„Nem bontom fel szövetségemet veletek soha” Bír 2
1 Az Úr angyala fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, 2 de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? 3 Azt is mondtam: Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig legyenek csapdává a számotokra! 4 Amikor az Úr angyala elmondta ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt. 5 Ezért nevezték el azt a helyet Bókímnak. És áldozatot mutattak be ott az Úrnak. 6 Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai elmentek, ki-ki a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék az országot. 7 A nép pedig az Urat szolgálta Józsué egész életében meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, és akik látták az Úrnak mindazokat a nagy tetteit, amelyeket véghezvitt Izráelért. 8 Azután meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában, 9 és eltemették örökségének a területén, Timnat-Szerahban, Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra. 10 Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és egy másik nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem azokat a tetteket, amelyeket véghezvitt Izráelért. 11 Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat tisztelték. 12 Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az Urat. 13 De amikor elhagyták az Urat, és Baalt meg az Astartékat tisztelték, 14 föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák őket. Kiszolgáltatta őket a körülöttük levő ellenségeiknek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. 15 Valahányszor kivonultak, az Úr keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az Úr, és ahogyan megesküdött nekik az Úr. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak. 16 Akkor bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket fosztogatóik kezéből. 17 De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az Úr parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. 18 Mert amikor az Úr bírákat támasztott nekik, maga az Úr volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az Úr, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. 19 De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azokat imádták. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal. 20 Föllángolt ezért az Úr haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgat a szavamra, 21 én sem űzök ki többé egyetlen népet sem előlük azok közül, akiket Józsué a halálakor itt hagyott. 22 Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem. 23 Ezért hagyta helyükön az Úr ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Józsué kezébe.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Isten népe szent: másképp él és gondolkodik, mint a környezete. Az igaz Istent imádja. Mindezt úgy, hogy érintkezésben van környezetével, és szükség esetén harcol annak befolyása ellen. Vigyáznunk kell magunkra (1–5). Baj, ha nem tudjuk átadni hitünket a következő nemzedéknek, illetve nem érdekli őket a bizonyságtételünk (6–10). Ezért kell szüntelenül imádkoznunk az utánunk jövőkért. Az Úr teszi próbára népét, ő segít a megújulásban.
RÉ21 148 RÉ 148 • IÉ Ézs 29,17–24 • Zsolt 148ű
Úrvacsorai ének | 356 | Ó, üdvösséges áldozat
Heti zsoltár | 83 | Uram, ne hallgass ily igen
„…és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak...” ApCsel 1,15–26
15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: 16 Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; 17 közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. 18 Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. 19 Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. 20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen abban”, és „az ő tisztségét más kapja meg”. 21 Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, 22 kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. 23 Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, 24 és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, 25 hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. 26 Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(24) „…és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak...” (ApCsel 1,15–26)
A hívők közösségének rendezetlen ügye van. Jézus tizenkét embert választott ki arra, hogy legszűkebb tanítványi körének tagja legyen; a tizenkettes szám pedig nemcsak a zsidóság tizenkét törzsét, hanem a teljességet, a befejezettséget, a tökéletességet is sugallta. Ez a szám, Júdás méltatlanná válása miatt, megfogyatkozott. Bár Péter konkrét isteni utasítást nem kap erre, mégis „szükségesnek” tartja (21), hogy az eredeti jézusi szándék szerint újra tizenkét fős lehessen a tanítványi kör, és ezért válasszanak valakit Júdás helyére. Nem jöhet bárki szóba. Sőt itt meghatározzák, ki számít apostolnak: az a férfi, aki Keresztelő János tevékenysége óta egészen a mennybemenetel alkalmáig Jézus körül volt, és persze tanúja annak, hogy ő él, feltámadt a halottak közül. Két rátermett jelölt is van. Kit válasszanak? Péter és társai Istenhez fordulnak, imádkoznak. A rendezetlen ügyet Isten elé viszik. Tőle várják a megoldást, és tőle fogadják el az eredményt. Így lesz Mátyás egy a tizenkettő közül. Példát adva, hogy rendezetlen ügyeink megoldásait mi is Istentől kérjük és várjuk.
