„Az Úr pedig megelégelte Izráel nyomorúságát.” Bír 10
1 Abímelek után fölkelt Izráel megszabadítására az issakárbeli Tólá, Dódó fiának, Púának a fia. Sámírban, Efraim hegyvidékén lakott. 2 Huszonhárom évig volt Izráel bírája. Azután meghalt, és eltemették Sámírban. 3 Őutána a gileádi Jáír következett, és huszonkét évig volt Izráel bírája. 4 Volt neki harminc fia, akik harminc szamárcsikón jártak. Volt harminc városuk Gileád földjén, amelyeket Jáír sátorfalvainak neveznek még ma is. 5 Azután meghalt Jáír, és eltemették Kámónban. 6 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat és az Astartékat, Arám, Szidón, Móáb meg az ammóniak és a filiszteusok isteneit tisztelték. Az Urat pedig elhagyták, és nem tisztelték. 7 Ezért fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, és kiszolgáltatta őket a filiszteusoknak meg az ammóniaknak. 8 Ezek nyomorgatták és gyötörték Izráel fiait abban az időben tizennyolc éven át, mindazokat az izráelieket, akik a Jordánon túl, az emóriak földjén, Gileádban laktak. 9 Az ammóniak már a Jordánon is átkeltek, hogy Júdával, Benjáminnal és Efraim házával is harcoljanak; Izráel tehát igen szorongatott helyzetbe került. 10 Ekkor így kiáltottak az Úrhoz segítségért Izráel fiai: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baalokat tiszteltük. 11 Az Úr pedig ezt mondta Izráel fiainak: Vajon Egyiptomból, az emóriaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól 12 vagy a szidóniaktól, Amáléktól és Máóntól nem én szabadítottalak-e meg benneteket, amikor sanyargattak titeket, és énhozzám kiáltottatok segítségért? 13 Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket tiszteltetek. Ezért nem szabadítalak meg többé benneteket! 14 Menjetek, és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg benneteket azok a szükség idején! 15 Izráel fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk bármit, ahogy jónak látod, csak ments most meg bennünket! 16 Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket, és újra az Urat tisztelték. Az Úr pedig megelégelte Izráel nyomorúságát. 17 Ekkor fegyverbe szólították az ammóniakat, és azok tábort ütöttek Gileádban. Összegyülekeztek Izráel fiai is, és Micpában ütöttek tábort. 18 A nép és Gileád vezérei azt kérdezték egymástól: Ki az az ember, aki harcba mer szállni az ammóniakkal? Az lesz a feje Gileád összes lakójának!
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Tólá és Jáír 55 éven át Isten hűségében vezették Izráel népét. „Kisbírák”, mert nincs róluk sok információnk. Pedig éppen ez a nagy szó: békében, nyugalomban élhettek, mert védte és irányította őket az élő Isten. Az istenfélő béke és nyugalom korszaka ajándék, amiért szükséges könyörögnünk és hálát kell adnunk. Ha nem adathat meg nekünk a béke, akkor bűnbánattal térjünk Istenhez: Urunk, ments meg bennünket Jézus Krisztusért!
RÉ21 205 RÉ 168
Hétfő esti dicséret | 683 | Mennynek és földnek nemes Teremtője
„Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” ApCsel 4,13–22
13 Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak, 14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. 15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: 16 Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakója, és nem is tagadhatjuk. 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se. 18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! 20 Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. 21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, 22 hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(20) „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,13–22)
Nincs fogás az apostolokon, a nagytanács tagjai tehetetlenek. Nem történt törvénybe ütköző, Péter és János bátor, és amit mondanak, abban erő van. Ráadásul ott a „bizonyíték”, az ember, akit meggyógyítottak. De még ez sem elég, hogy megtörje keménységüket, hogy kilépjenek a gőg és hatalomvágy falai közül. Marad a parancs. Ez viszont nem töri meg az apostolok elszántságát. Nem versenyezhetnek, még emberi lehetőségeiket és hatalmukat használva sem, azzal, amit Isten tett és tesz. Amit a földi hatalom tud, semmi a megtapasztalt isteni kegyelemhez képest. Péterék nem tesznek semmi különöset, csak elmondják, ami velük történt Jézus mellett, és amióta elküldte a Szentlelket.
A hitvallás belső kényszere ez. Sokan próbálták a hit ellenségei közül megfejteni, még többen megtörni. De nem lehet, mert a hívő számára Isten valós, és cselekszik. A hit új tapasztalás: velem történik meg. Egyre tisztulnak a kontúrok, hogy ki ez az Isten és én ki vagyok mellette. Küldetésem van: elmondani, megvallani, megélni, mint Krisztus tanítványa. Ez nem manipuláció, hanem magától értetődő belső bizonyosság.
