„... az Úrtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen.” Bír 14
1 Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt. 2 Hazament, és ezt mondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, kérjétek meg azt nekem feleségül! 3 De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának: Őt kérd meg nekem, mert csak ő tetszik nekem! 4 Apja és anyja nem tudta, hogy az Úrtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izráelen. 5 Elment tehát Sámson apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek, egy fiatal, ordító oroszlánnal találta magát szemben. 6 Akkor megszállta őt az Úr lelke, és puszta kézzel kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit csinált. 7 Azután megérkezett, elbeszélgetett azzal a nővel, és az még jobban megtetszett Sámsonnak. 8 Néhány nap múlva ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! 9 Kiszedte a markába, és útközben azt eszegette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet. 10 Azután elment az apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása szerint. 11 Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek mellette. 12 Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát. 13 De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták neki: Tedd fel azt a találós kérdést, hadd halljuk! 14 Sámson ezt mondta nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három napon át. 15 A negyedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Szedd rá a férjedet, hogy árulja el nekünk a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Hát azért hívtatok meg bennünket, hogy kifosszatok? 16 Ekkor Sámson felesége odabújt hozzá, és elkezdett így sírdogálni: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Feladtál egy találós kérdést népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? 17 Így sírdogált hozzá bújva hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végül a hetedik napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig elmondta a megfejtést népe fiainak. 18 A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, mielőtt lement volna a nap: Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok. 19 Ekkor megszállta az Úr lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit, lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához. 20 Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Isten nem tökéleteseket választott ki egy-egy szolgálatra, tisztségre. Még a bűneinket is fel tudja használni az ő országa ügyében (4). De ez nem szabadíthat fel a bűnre! Inkább mély alázatra késztet színe előtt: Milyen türelmes hozzánk és milyen kegyelmes, hogy még bűneink sem akadályozzák meg a munkáját! Ne vegyük félvállról a bűneinket és a hiányosságainkat, mert a vesztünket okozzák majd, mint Sámsonnak is. Inkább kérjük a Mindenhatót, hogy még jobban védelmezzen minket, mint eddig!
RÉ21 289 RÉ 200
Péntek esti dicséret | 687 | Emberi nemnek teremtő Istene
„Menjetek [...], és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak.” ApCsel 5,17–32
17 Ekkor azonban megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és féltékenységtől eltelve 18 elfogták az apostolokat, és börtönbe vetették őket. 19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: 20 Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! 21 Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22 A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben, ezért visszatérve jelentették: 23 A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk. 24 Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, és ezt kérdezték: Miként történhetett ez? 25 De valaki odament, és jelentette nekik: Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet. 26 Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27 Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28 Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak a nevében, és íme, egész Jeruzsálemet betöltitek tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét. 29 Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. 31 Isten őt mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 32 Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(20–21) „Menjetek [...], és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak.” (ApCsel 5,17–32)
Nincs nyugtuk az apostoloknak, újra elfogják, újra bebörtönzik őket. De aztán Isten angyala, az Úr küldöttje megnyitja a börtönt. A főpap és a féltékeny zsidó vezetők hiába vetnek be mindent, nem tudnak mit tenni, csak követik az eseményeket. Nem lehetett bezárni az apostolokat – mert az evangéliumot nem lehet bezárni. Azért nem, mert ez Isten munkája. Az élet beszédét hirdetni kell, azaz tovább kell adni. Az ellenfelek észre sem veszik, hogy nem galileai halászokkal harcolnak, hanem a világ Urával. A hitvalló apostolok viszont jól tudják, első útjuk a szolgálat felvétele. Ha valaki be akarja fogni az evangélium hirdetőjének száját, ha be akarja zárni, le akarja halkítani, az észre sem veszi, hogy magát Istent akarja bezárni és lehalkítani. Nekünk „csak” élni kell a lehetőségekkel, hűséggel és bátran és ott is nyitott ajtóink lesznek, ahova a minket fogva tartó rácsokat tervezték.
