„Ha az Úrnak úgy tetszett volna...” Bír 13
1 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ezért az Úr a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. 2 Volt egy Dán nemzetségéből való ember Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült. 3 Megjelent egyszer az Úr angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. 4 Mostantól fogva vigyázz, bort vagy más részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. 5 Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak borotva a fejét, mert Istennek szentelt názír lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából. 6 Az asszony odament, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött el hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét. 7 Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy egyéb részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt názír lesz ez a gyermek az anyaméhtől fogva halála napjáig! 8 Akkor Mánóah így imádkozott az Úrhoz: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik. 9 Isten meghallgatta Mánóah kérését, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt. A férje, Mánóah azonban nem volt vele. 10 Akkor az asszony gyorsan elfutott, hogy szóljon a férjének. Ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt. 11 Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, megkérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő azt felelte: Én vagyok. 12 Mánóah ezt kérdezte: Ha majd beteljesedik az ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és hogyan bánjunk majd vele? 13 Az Úr angyala ezt mondta Mánóahnak: Tartózkodjon az asszony mindattól, amit megmondtam: 14 semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és más részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg a feleséged mindazt, amit parancsoltam neki! 15 Akkor Mánóah ezt mondta az Úr angyalának: Szeretnénk, ha itt maradnál, és készíthetnénk neked egy kecskegidát. 16 De az Úr angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába marasztalnál, nem ennék az ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az Úrnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az Úr angyala az. 17 Mánóah azt mondta az Úr angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik az ígéreted, tisztelni akarunk téged. 18 Az Úr angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az! 19 Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az Úrnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. 20 Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ennek láttán Mánóah és felesége arccal a földre borult. 21 Az Úr angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az Úr angyala volt az. 22 Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk! 23 De a felesége azt mondta neki: Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyeneket. 24 Azután az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt az Úr. 25 És az Úr lelke nyugtalanítani kezdte őt Dán táborában, amely Corá és Estáól között volt.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Milyen sokan vannak, akik úgy élik meg, hogy Isten megfosztotta őket valamitől. Közben hányan lehetnek azok, akiket Isten éppen a „megfosztott” állapotukban készít fel valami különleges szolgálatra, feladatra, mint Mánóahot és feleségét! Kérjük Istent, hogy adjon nekünk látó szemet, amellyel az igazán fontos és lényeges dolgokat megláthatjuk (23). Lehet, hogy Isten azért vett el tőlünk valamit, hogy szent útmutatására jobban tudjunk figyelni. Látjuk-e, halljuk-e őt?
RÉ21 141 RÉ 141
Csütörtök esti dicséret | 686 | Ó, nagy hatalmú felséges Úr Isten
„Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával.” ApCsel 5,12–16
12 Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy akarattal együtt voltak a Salamon-csarnokban, 13 de mások nem mertek hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. 14 Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával. 15 A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket. 16 Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(14) „Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával.” (ApCsel 5,12–16)
Nekünk, ma itt, a világ nyugati felén központi kérdés lett, hogy legyen növekedés közöttünk. Tapasztaljuk, vannak üres helyek a templomainkban, és egyre többen lesznek, akiknek ismeretlen az evangélium – és egyre nehezebben jutunk közel hozzájuk. Terveken gondolkodunk, kísérletezünk, különböző programjaink vannak, módszerek, amelyeket kipróbálunk, hogy megálljon a sok helyen tapasztalt csökkenés, hogy átforduljon növekedésbe. Igénkben mintegy mellékesen hangzik el, hogy egyébként növekszik az egyház, nem ez volt a cél. Egyszerűen megtörtént, ahogy élték a hitvallók az életüket, tették a dolgukat. Élő és gyógyító közösség voltak, tudtak egy akarattal lenni. Élő közösség voltak, engedték, hogy Isten átitasson mindent, amihez közük volt. Gyógyító közösség voltak, jelenlétük megfordította az átkot, megtörte a bűn következményeit. Jó hírük volt, mert hitelesek voltak. Az éltető és gyógyító Istent képviselték és hirdették. A növekedés ajándék és áldás volt, nem erőfeszítés, nem emberi siker. Istentől jön a gyarapodás, ha van hova bekapcsolni az érkezőket, ha van élő és gyógyító jelenlétük a mai hívőknek.