„Abban az időben... mindenki azt csinálta, ami neki tetszett” Bír 17
1 Élt Efraim hegyvidékén egy Míká nevű ember. 2 Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az Úr, fiam! 3 Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam, hogy az Úrnak szentelem a fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. 4 De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került. 5 Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. 6 Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. 7 Élt egy ifjú a júdai Betlehemben, Júda nemzetségében, aki lévita volt, de jövevényként ott tartózkodott. 8 Ez a férfi elindult a júdai Betlehem városából, hogy jövevényként letelepedjen ott, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére, Míká házához. 9 Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, ahol jövevényként letelepedhetek. 10 Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évi tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita beleegyezett, 11 úgy döntött, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig úgy bánt vele, mintha a saját fia volna. 12 Míká felavatta a lévitát. Így az ifjú a papja lett, és Míká házában élt. 13 Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az Úr, mert egy lévita lett a papom.
Bibliaolvasó Kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
„Abban az időben... mindenki azt csinálta, ami neki tetszett” (6). Ez korunkra is egyre inkább igaz. Az öntörvényűség egyik tünete, hogy az ember „hisz a maga módján.” Hivatkozik az Úrra is, de ragaszkodik az igével ellentétes gondolatokhoz, gyakorlatokhoz is. A tévelygést erősíti, ha elszakadsz a gyülekezet közösségétől. Engedd, hogy igéjén és a hívők közösségén keresztül az Úr formálja a hited, nehogy az élő Isten helyett „házibálványod” legyen!
RÉ21 157 RÉ 254
Reggeli zsoltárének | 108 | Úr Isten, kész az én szívem
„Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.” ApCsel 6,8–15
8 István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között. 9 Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a kilikiaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal; 10 de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. 11 Ekkor felbujtottak némelyeket, akik ezt mondták: Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent. 12 A népet, a véneket és az írástudókat is fellázították. Rárontottak, elfogták őt, és a nagytanács elé hurcolták. 13 Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél. 14 Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk. 15 Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(15) „Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.” (ApCsel 6,8–15)
Létező jelenség az, hogy valakit Isten áldása kísér, hogy a tetteiben, a szavaiban, a többi emberrel való kapcsolatában megjelenik valami sokkal több az emberinél. István erre mutat példát. Kegyelemmel és erővel telve áll neki a szolgálatnak, olvassuk, és tetteit jelek és csodák kísérik. Nem marad hatás nélkül, Isten mellé áll. Vitatkoznak vele, de nem tudnak nyerni, Isten a vitában is hozzáteszi a magáét, a Szentlélek nem hagyja magára. Áldás van vele. Aztán amikor hazug módon vádolják a nagytanács előtt, a tanácstagok azt látják, mintha ragyogna, arca, mint egy angyalé. Isten áldása megnyugodott rajta, a leginkább szorított helyzetben is, akkor, amikor törvénytöréssel vádolják, arca olyan, mint egykor a törvény hozójának, Mózesnek. István élete közvetlenül kapcsolódik Urához, és ez mindenen meglátszik. Lehetséges az, hogy Isten áldása kísérje az életemet. Hogy a tetteimhez, a szavaimhoz, a munkámhoz és a szolgálatomhoz Isten hozzátegye a magáét, azt, amit csak ő tud. István a példa, és az, ahogy ő van jelen, megmutatva élete által Urát, akit követett, bármit hozott elé az élet.
