„Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket” 4Móz 6,22–27
22 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 23 Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: 24 Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! 25 Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! 26 Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! 27 Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.
Bibliaolvasó Kalauz – Rácz Lajos igemagyarázata
A vándorló népnek védelmet, a céltévesztéskor könyörületet, jelenlétében békességet ajándékoz az Úr. Áron és fiai kezdjék és zárják áldással ezt a kört. A hetedik igével pedig bátorítja papjait: „Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket” (27). Együtt élik át, hogy Isten a szeretetével körbezárja az övéit! Az újszövetségi korban is csak áldással élhető az élet, így hoz gyümölcsöt a szolgálat, és eredményes az Istennel való közösség. „Mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Pt 3,9).
RÉ21 846 RÉ 193
Doxologia kánonban | 301 | Dicsőség légyen Atyának
„…Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” ApCsel 10,1–16
1 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. 2 Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. 3 Ő az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz! 4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: Mi az, Uram? Erre az angyal ezt mondta neki: Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra. 5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. 6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van. 7 Miután eltűnt az angyal, aki vele beszélt, előhívta két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. 8 Ezeknek mindent elmondott, majd elküldte őket Joppéba. 9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. 10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, 11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. 12 Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. 13 Ekkor hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 14 Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant. 15 De másodszor is szólt hozzá a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! 16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(15) „…Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” (ApCsel 10,1–16)
Kornéliusz egy ideje már keresi Istent, pogány katonaként egy számára idegen urat próbál követni. Ez az Isten most válaszol neki, pontos koordinátákat ad részére: hol keresse azt az embert, aki segít megtenni a következő lépést. Párbeszédet látunk: az adakozás és az imádság megszólítja Istent, és ő válaszol.
Egy másik párbeszéd is zajlik, Simon Péter és Isten között. Ahogy mindig is tette, ószövetségi hitelvei alapján, Péter imádkozik. És Isten meglepetést okoz egy látomásban. Az ószövetségi hitelveivel szemben kell parancsra cselekedni, a régóta gyakorolt törvényt megtörni, azt a regulát, amelyet egykor Isten adott az őseinek. Enni a tisztátalanból? Hogyan tenné? Isten válasza egyértelmű: egykor ő határozta meg, mi tisztátalan, és mi nem. Most is ő határozza meg. Egykor ő adott szigorú szabályokat a népének, hogy védjék magukat, és ne vállaljanak közösséget pogányokkal. Most ő az, aki minden nép felé megnyitja a szövetségét, amelyet Jézus Krisztusban megerősített és kibővített. Az Úr készíti elő Pétert az útra Kornéliusz házába, hogy nyílt szívvel, szeretettel és szabadon tudjon oda megérkezni, mert fontos feladata lesz: az Isten országát megnyitni minden nép előtt. Minket pedig tanítson ez a történet arra, hogy készek legyünk kilépni a megszokottból, ha maga Isten vezet arra bennünket. Mert ezzel mindig célja van.
