„...odavitték áldozatukat az Úr elé” 4Móz 7,1–41
1 Amikor befejezte Mózes a hajlék fölállítását, fölkente és fölszentelte azt egész fölszerelésével együtt, az oltárt is egész fölszerelésével együtt; fölkente és fölszentelte azokat. 2 Akkor odajárultak Izráel fejedelmei, a nagycsaládok fejei – ők voltak a törzsek fejedelmei, akik a számba vettek élén álltak –, 3 és odavitték áldozatukat az Úr elé: hat födeles szekeret és tizenkét marhát, két fejedelem egy szekeret, és mindegyik egy marhát. Odavezették azokat a hajlék elé. 4 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: 5 Vedd át tőlük ezeket a kijelentés sátrának szolgálatára; add oda a lévitáknak, mindegyiknek a maga szolgálatához mérten! 6 Átvette tehát Mózes a szekereket és a marhákat, és odaadta a lévitáknak. 7 Két szekeret és négy marhát adott Gérsón fiainak, szolgálatukhoz mérten. 8 Négy szekeret és nyolc marhát pedig Merárí fiainak adott, szolgálatukhoz mérten, amelyet Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsa szerint végeztek. 9 De Kehát fiainak semmit sem adott, mert az ő tennivalójuk az volt, hogy a szent dolgokat a vállukon vigyék. 10 Azután odavitték a fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen fölkenték azt. A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé. 11 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Minden nap egy-egy fejedelem vigye oda az oltár fölszentelésére szánt áldozati ajándékát. 12 Az első napon Nahsón, Ammínádáb fia, Júda törzséből mutatta be áldozati ajándékát. 13 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 14 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 15 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 16 egy kecskebak vétekáldozatul, 17 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Nahsónnak, Ammínádáb fiának az áldozati ajándéka. 18 A második napon Netanél, Cúár fia, Issakár fejedelme áldozott. 19 Bemutatta áldozati ajándékát: egy százharminc sekel súlyú ezüsttálat meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedényt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 20 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyőt, tele füstölőszerekkel, 21 egy bikaborjút, egy kost, egy egyéves bárányt égőáldozatul, 22 egy kecskebakot vétekáldozatul, 23 békeáldozatul pedig két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyéves bárányt. Ez Netanélnak, Cúár fiának az áldozati ajándéka. 24 A harmadik napon Zebulon fiainak a fejedelme, Elíáb, Hélón fia következett. 25 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 26 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 27 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 28 egy kecskebak vétekáldozatul, 29 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elíábnak, Hélón fiának az áldozati ajándéka. 30 A negyedik napon Rúben fiainak a fejedelme, Elícúr, Sedéúr fia következett. 31 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 32 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 33 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 34 egy kecskebak vétekáldozatul, 35 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elícúrnak, Sedéúr fiának az áldozati ajándéka. 36 Az ötödik napon Simeon fiainak a fejedelme, Selumíél, Cúrísaddaj fia következett. 37 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 38 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő tele füstölőszerekkel, 39 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 40 egy kecskebak vétekáldozatul, 41 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Selumíélnak, Cúrísaddaj fiának az áldozati ajándéka.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„...odavitték áldozatukat az Úr elé” (3). A Sínai hegytől még negyven év vándorlás vár a népre a pusztában. Első templomuk, a szent sátor együtt megy velük. Az Ószövetség nagy istentapasztalata és üzenete, hogy az Úr nincs helyhez kötve. Áldozataikat is vitték magukkal, a legszentebb tárgyakat a vállukon. Életünk is felfogható egy nagy exodusnak, kivonulásnak a szolgalétből a szabadság felé. Milyen áldozatra, mire van szükségünk az úton? Visszük-e lélekben a hajlékot és a menedéket? Bár tudjuk, valójában Isten hordoz minket, nem mi őt.
RÉ21 8 RÉ 8 • IÉ Lk 12,(13–14)15–21 • Zsolt 8
Vasárnapi ének | 795 | Szólj, boldog hálaének
Heti zsoltár | 105 | Adjatok hálát az Istennek
„Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt…” ApCsel 10,17–23a
17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 18 és bekiáltva megkérdezték, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 19 Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged: 20 kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket! 21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? 22 Azok így feleltek: Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz. 23a Ekkor Péter behívta, és vendégül látta őket.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(17) „Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt…” (ApCsel 10,17–23a)
Péter nem érti, mi ez a látomás. Tudja, hogy fontos, hiszen Istentől jött. De miközben próbál rájönni a rejtvény nyitjára, az események már jóval előbbre tartanak. Nem Péteren múlik, nem ő irányít. Isten az, aki összefűzi a szálakat. Péter még a látomásáról elmélkedik, és közben már megérkeznek Kornéliusz küldöttei. Isten több szálon készít elő egy rendkívül lényeges találkozást: ez sok változást hoz majd az egyház életébe. Mi, emberek, hiába akarunk ebbe belepillantani, csak részletét látjuk, csak töredékét fogjuk fel annak, amit Isten tesz, amit velünk és közöttünk tesz. Ez a történet arra bátorít, hogy inkább bízzam magam Istenre. Higgyem el, hogy az ő terveiben már sok olyan is formálódik, aminek részese vagyok. Rá kell bízni magamat, hogy felismerjem, mikor kell szólnom, mikor kell cselekednem. Mint itt Péternek, aki behívja és vendégül látja a követeket. A cél nem Péter nagyobb tudása, hanem az egyház forradalmi létének újabb szintre emelése. Az apostol, a kegyes Kornéliusszal és a családjával együtt, csak eszköz. Áldott eszközök, amilyenek mi is lehetünk.
