„…a nép nagyon elszomorodott” 4Móz 14,26–45
26 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 27 Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség? Meghallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem. 28 Mondd meg nekik: Életemre mondom – így szól az Úr –, hogy úgy bánok majd veletek, ahogyan ti beszéltetek ellenem! 29 Itt a pusztában fogtok holtan elhullani, a számba vettek mind, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem. 30 Nem mentek be arra a földre, amelyről felemelt kézzel megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. 31 De beviszem gyermekeiteket, akikről ti azt mondtátok, hogy prédára jutnak; ők majd megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. 32 Ti azonban itt a pusztában fogtok elhullani. 33 Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg mind egy szálig el nem hullotok holtan a pusztában. 34 Negyven napig tartott, míg kikémleltétek azt a földet: most negyven évig bűnhődjetek a napok száma szerint, egy-egy napért egy-egy esztendőt, hogy megtudjátok, milyen az, amikor én ellenkezem veletek. 35 Én, az Úr megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: mind egy szálig itt halnak meg a pusztában! 36 Azok a férfiak pedig, akiket Mózes elküldött, hogy kémleljék ki az országot, és akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét keltették annak a földnek, 37 azok a férfiak, akik rossz hírét keltették az országnak, meghaltak az Úr csapásától. 38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy kikémleljék az országot. 39 Amikor elbeszélte Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon elszomorodott. 40 Korán reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegyvidék magaslataira, mondván: Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az Úr beszélt. Bizony, vétkeztünk! 41 Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Nem fog az sikerülni! 42 Ne menjetek, mert nem lesz köztetek az Úr! Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől! 43 Hiszen az amálékiak és kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok az Úrtól, az Úr sem lesz veletek! 44 Ők azonban vakmerően fölmentek a hegyvidék magaslataira, bár az Úr szövetségének a ládája és Mózes ki sem mozdultak a táborból. 45 Az amálékiak és kánaániak pedig, akik azon a hegyvidéken laktak, lerohantak, verték és kergették őket egészen Hormáig.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
Isten megbocsát, de a bűn nem tűnik el nyomtalanul. Izráelnek hordozni kell zúgolódásának, engedetlenségének és lázadásának a következményét. Amikor mindez tudomásukra jutott: „…a nép nagyon elszomorodott” (39). Jobb lett volna, ha előbb elszomorodnak, és nem elégedetlenkednek. Vigyázzunk, nehogy túl későn szomorkodjunk bűneink miatt!
RÉ21 168 RÉ 257
Napi ének | 582 | Jézus Krisztus, mi kegyelmes királyunk
„Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.” ApCsel 13,38–52
38 Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40 Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: 41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.” 42 Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. 43 Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. 45 Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. 46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47 Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” 48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek. 49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50 De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51 Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. 52 A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(45) „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.” (ApCsel 13,38–52)
Ez a közösség nyitott volt Pál örömhírére, akár megtérések is lehettek volna belőle, de ők irigységből inkább e tanítás ellen uszítottak másokat is. „Hisz mit fognak gondolni rólam, ha kiderül, hogy hagytam egy egész zsidó közösséget új szövetségre lépni?” – érezhették a vezetők. Látom ebben azt, amikor féltem a gyülekezetem, egyházam, pozícióm, hírnevem egy változásban. Amikor teljesen biztosak vagyunk benne, hogy melyik irány a jó, mégis félünk arra rálépni. Amikor az irigységem, a kicsinyességem tart vissza fontos változási folyamatokat. Csak azért, mert másoknak sikerült, ami nekem nem, vagy nem úgy, ezért inkább a változás ellen voksolok. Amikor helyes irányokat másoknak való megfelelésből barikádozok el. Amikor nem az Isten szerinti igazság mellett voksolunk, csak azért, hogy a magunk tisztessége, jósága, kiemelkedősége látható maradjon. Azért, hogy vezető szerepem megmaradjon, vagy ne csorbuljon. Ismerős lehet ez a működésmód az egyházból, a gyülekezeti életből, családunkból, munkahelyről, az emberi kapcsolatok szövevényes hálójából is. Értem és ismerem ezt a félelmet. És tudom: áldott, aki mégis ki tud állni Isten ígéretei, irányai, útmutatása mellett, akkor is, mikor neki nem az a legkedvezőbb.
