„Ha pedig jövevényként tartózkodik valaki nálatok..., és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse el ő is, ahogyan ti készítitek” 4Móz 15,1–21
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, hogy ott lakjatok, 3 és tűzáldozatot készítetek az Úrnak: égőáldozatot vagy véresáldozatot fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatként vagy ünnepeiteken, amikor marhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak, 4 akkor az, aki bemutatja áldozatát az Úrnak, mutasson be ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva, 5 italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként. 6 A koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet készíts, egyharmad hín olajjal gyúrva, 7 italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak. 8 Ha marhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul egy fogadalom teljesítésére vagy békeáldozatként az Úrnak, 9 akkor mutass be a marhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva, 10 italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 11 Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, juhnál vagy kecskénél. 12 Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el. 13 Minden közületek való így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az Úrnak. 14 Ha pedig jövevényként tartózkodik valaki nálatok, vagy a későbbi nemzedékek idejében lesz majd közöttetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse el ő is, ahogyan ti készítitek. 15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti. 16 Ugyanaz a törvény és ugyanaz az előírás vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre. 17 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket, 19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor mutassatok be felajánlást az Úrnak. 20 A tésztátokból készült első lepényt mutassátok be felajánlásként. Szérűről vett felajánlásként ajánljátok föl. 21 Az első tésztát adjátok felajánlásként az Úrnak nemzedékről nemzedékre.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
Tősgyökeres és jövevény egyenlő az Úr előtt. „Ha pedig jövevényként tartózkodik valaki nálatok..., és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse el ő is, ahogyan ti készítitek” (14). Egykor és ma mindennél fontosabb a kedves illatú áldozat, ami az életünk. Szánjuk oda magunkat Istennek tetsző áldozatul és ne igazodjunk a világhoz! (Róm 12,1–2)
RÉ21 173 RÉ 255
Napi ének | 583 | Keserves szívvel
(6–7) „…ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, és ott hirdették az evangéliumot.” ApCsel 14,1–7
1 Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké. 2 De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 3 Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 4 A város népe meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak. 5 Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, 6 ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7 és ott hirdették az evangéliumot.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(6–7) „…ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, és ott hirdették az evangéliumot.” (ApCsel 14,1–7)
Menni vagy maradni? Szólni vagy csöndben maradni? Tűrni vagy változtatni? Kitartani vagy elengedni? Mennyire nehéz időnként eldönteni, melyiket válasszuk! Főleg ha azt is keressük, hogy melyik az Isten akarata, mert nincs egy konkrét válasz ezekre a kérdésekre. Nincs rá szabály, hogy egy Krisztus-követő mindig hallgat, vagy mindig szól mindenért. Vagy mindig mindent eltűrne, vagy mindig mindenen változtatna. Helyzetek vannak, amelyekben Isten bölcsességét kérjük el, hogy mit tegyünk, ahogy Pálék is. Amíg kell, maradnak, utána viszont indulnak. S ami emberek szemében menekülés, az Isten tervében misszióvá változik. A feltámadott hirdetésévé. Hiszen Pálék nem szűnnek meg beszélni Jézusról a menekülésük közben sem. Egy kedves ismerősöm több kórházi kezelés után mondta: „Azt vettem észre, mindegy, kivel kerülök egy szobába, előbb-utóbb szóba kerül Isten.” Úgy élni, hogy bármerre járunk, szóba kerül Isten. A betegségben, a boltban, a költözésben, a csöndben, a meghallgatásban, a hazalátogatásban, a kitartásban, s mindabban, amit megszoktunk, és mindabban, ami most kezdődik.
