„Estig...” 4Móz 19
1 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az Úr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmiféle fogyatékossága, és még nem volt rajta iga. 3 Adjátok azt Eleázár papnak, majd vigyék ki azt a táboron kívülre, és vágják le az ő jelenlétében. 4 Vegyen Eleázár pap a tehén véréből az ujjával, és hintsen a véréből hétszer a kijelentés sátrának bejárata felé. 5 Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el. 6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé. 7 Azután a pap mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de legyen a pap tisztátalan estig. 8 Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de legyen tisztátalan estig. 9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvait, és helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre; ott tárolják azt, hogy Izráel fiai közösségének tisztító vizet készítsenek belőle. Vétekáldozat ez. 10 Az, aki összeszedte a tehén hamvait, mossa ki a ruháját, de legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiainak és a köztük tartózkodó jövevényeknek: 11 Ha valaki hozzáér egy halotthoz, bárkinek a holttestéhez, tisztátalan lesz hét napig. 12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta. 13 Mindaz, aki halotthoz, egy meghalt ember teteméhez ér, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Úr hajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből, mert nem hintették meg tisztító vízzel, így tisztátalan, rajta van a tisztátalanság. 14 Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban. 15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet. 16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt emberhez, halotthoz, emberi csonthoz vagy sírhoz ér, tisztátalan lesz hét napig. 17 Tegyenek a tisztátalan számára az elégetett vétekáldozat hamvaiból egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet. 18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe, és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott voltak, majd arra is, aki a csonthoz, megölt emberhez, halotthoz vagy sírhoz ért. 19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz. 20 De aki tisztátalan lett, és nem tisztíttatja meg magát, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert tisztátalanná tette az Úr szentélyét. Nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan. 21 Örök rendelkezés legyen ez a számukra. Aki pedig a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját, mert aki a tisztító vízhez ér, legyen tisztátalan estig. 22 Bármi, amihez a tisztátalan hozzáér, tisztátalanná válik; ha pedig hozzáér másvalaki, az is tisztátalan lesz estig.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Nehéz úgy mozogni az életben, hogy ne legyek tisztátalan, vagy ne tegyek azzá mást. Vannak foltok az életemen, amik egyértelműen jelzik, hogy nem vagyok tökéletes. Vannak vakfoltjaim, amiket nem látok, így azt hiszem, kevesebb a folt rajtam, mint ahogy azt a valóság mutatja. Vannak foltok, amiket mások ragasztanak rám, és van, amikor én hagyok foltot azokon, akikkel kapcsolatba kerülök. Milyen jó, hogy ezek nem örök érvényűek! „Estig...” (22) tartanak. Isten határt szab a tisztátalanságnak. Leteheted mindazt, ami megterhel, ami gátol, ami rád ragadt, amit mások ragasztottak rád!
RÉ21 721 RÉ 470
Könyörgés békéért | 298 | Adj békét a mi időnkben
„Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél…” ApCsel 15,22–35
22 Akkor az apostolok és a vének, az egész gyülekezettel együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezető emberek voltak a testvérek között. 23 Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! 24 Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket – pedig mi nem adtunk nekik megbízást –, 25 egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26 olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők maguk is elmondják nektek ugyanezt élőszóban. 28 Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél: 29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” 30 Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. 31 Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. 32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. 33 Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. 34 De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon. 35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában maradt, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(28) „Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél…” (ApCsel 15,22–35)
Nem is olyan régen székjavításban kértem egy asztalos segítségét. Könnyedén magyaráztam neki, hogy nincs nagy baj a székkel. Csak itt és itt, és nagyon könnyen és hamar megoldható lesz majd, hogy újra használhassuk. Ekkor vágott belém a felismerés: én magyarázok egy asztalosnak? Semmit nem tudok a szakmájáról. Honnan tudnám, hogy ez mennyi idő és energia? Ekkor értettem meg, mennyire nagyvonalúak tudunk lenni mások idejét, energiáját, munkáját illetően. Mennyire nem látjuk embertársaink kemény erőfeszítéseit, emiatt könnyűnek gondoljuk az ő helyzetüket. Pálék arra törekedtek, hogy felesleges terhet ne rakjanak másokra. Felismerték: az ember kevés a törvény betöltéséhez. Miért kérjék hát ezt a pogányoktól? Miért nehezítsék meg az Istenhez vezető utat? Mi se adjunk nehezített utat másoknak, ha megtehetnénk, hogy könnyebb legyen számukra. Mert ha a Szentlélek jónak látta, lássuk mi is vele együtt jónak, hogy ne tegyünk több terhet egymásra, mint amennyi föltétlenül szükséges. Sem a hitben, sem a hétköznapokban, még akkor sem, ha messziről úgy látszik, hogy az ő életükbe beleférne.
