„Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!” 4Móz 21,1–9
1 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken élt, hogy odaért Izráel az atárími úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. 2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait. 3 Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának. 4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! 6 Ezért az Úr mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. 9 Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A hit lényegét fogalmazza meg ez a történet. A bűn mindig az Istennel való szembefordulás (5), ami azonban soha nem marad következmények nélkül. Ez lehet, hogy „csak lelki” veszteség, de sok esetben a testi életünk is rámehet (6). Isten azonban megkönyörül hozzá kiáltó népén: Mózes által póznára emelt érckígyóra kellett felnézni, hogy meggyógyuljanak. Nem varázseszköz, hanem az Isten által adott megoldás. Ahogy fel kellett hittel nézni, s ettől várni a gyógyulást, így emelhetjük a keresztre, majd a mennybe emelt Jézusra a tekintetünket (Jn 3,14).
RÉ21 728 RÉ 466 • IÉ Jak 5,13–16 • Zsolt 57
Hitvallás | 324 | Hiszünk egy Istenben
„…mert megértettük: Isten oda hívott minket…” ApCsel 16,6–10
6 Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 7 Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8 Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba. 9 Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre! 10 A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(10) „…mert megértettük: Isten oda hívott minket…” (ApCsel 16,6–10)
Nemrég láttam egy mémet: egy út csatornarácsaiba tettek tányérokat, mintha csepegtető volna. Ez volt aláírva: attól, hogy beleillesz, még nem biztos, hogy a helyeden vagy. Mennyire igaz ez ránk is! Attól, hogy valami kényelmes, nem annyira rossz, attól, hogy valami csak kicsit rossz vagy még épp elviselhető, még nem biztos, hogy a helyünkön vagyunk. Attól, hogy valamit nagyon szeretnénk, vagy előnyösnek, kihagyhatatlan lehetőségnek látunk, még nem biztos, hogy jó. Pálék is nagyon szerettek volna a maguk gondolata szerint haladni, de hiába minden jó szándék, lelkesedés: nem ezt tervezte nekik Isten. Nem ott volt dolguk. Nekünk hol van dolgunk? S ha éppen most fordítja el a tekintetünket valami felől Isten, mondván, nem a mi dolgunk, akkor bátorítson a tudat: máshol várnak minket. Ott van feladatunk, tennivalónk Isten szerint. S Pálék, ahogy ezt megértették, nyomban igyekeztek útra kelni. Kívánom, hogy merjünk mi is nyomban útnak indulni, ahogy megértjük Isten feladatra hívó szavát!
