„Áron... Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok...” 4Móz 20,14–29
14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért. 15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig éltünk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak. 16 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, elküldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a határodon fekvő városban. 17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át se szántóföldön, se szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg átvonulunk a területeden. 18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át nálam, különben fegyverrel vonulok ellened. 19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni. 20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel. 21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie. 22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez. 23 És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán: 24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél. 25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre! 26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és elődei mellé kerül! 27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta az Úr. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára, 28 Mózes levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről. 29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, Izráel egész háza harminc napig siratta őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
A hitetlenségnek és kétségnek van következménye még Áronra és Mózesre nézve is: „Áron... Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok...” (24). Egyértelmű, hogy Isten nem személyválogató. A bűn az bűn, mindegy, kiről van szó. Fordítva is igaz: Isten Jézusban megigazító szeretete is érvényes, maga mellé vesz, hogy ahol ő van, ott legyek én is, mert ő él, és én is élni fogok (Jn 14,3.19).
RÉ21 615 RÉ 401
Esti ének | 698 | Már nyugosznak a völgyek
„…ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte őt.” ApCsel 16,1–5
1 Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, 2 akiről jó bizonyságot tettek a lisztrai és ikóniumi testvérek. 3 Pál magával akarta őt vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt. 4 Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. 5 A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(3) „…ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte őt.” (ApCsel 16,1–5)
Kell a pogányoknak körülmetélkedniük vagy sem? Eddig Pál amellett érvelt, hogy nem. Most mégis megteszi Timóteussal. Miért? Pál általában onnan közelíti meg a kérdést, hogy a missziói munkához mi az előnyösebb. A pogányok megtéréséhez nem kell ezt megtenni, elég nekik Isten szeretete. Ahhoz viszont, hogy Timóteus megütközés nélkül tudja hirdetni az Igét a zsidók között, előny, ha körül van metélve. Pál számol azzal: a konok zsidók megütköznek azon, hogy egy körülmetéletlen szól nekik Istenről. Az emberi tényezővel számol Pál, mikor Timóteust körülmetéli. Nem azért teszi, hogy Istennek megfeleljen. Tudja jól, anélkül is megfelel Timóteus Istennek. Inkább embereknek tett gesztust jelent, hogy ne kössenek bele, hanem el tudják fogadni tőle Isten üzenetét. Azt hiszem, nekünk is így kell élnünk: időnként olyat is cselekednünk, amit nem azért teszünk meg, mert Istennek csak így felelünk meg, hanem azért, hogy emberek ne bizonytalanodjanak el Istenben. Ne legyen ez képmutatássá az életünkben; lényeges, hogy ne népszerűségi vágy hajtsa, inkább gondos óvatosság mások hitével összefüggésben. Annak látom, ami: nem feltétel, csak nagyvonalú tett, mások hitének könnyebb épülése érdekében.
