előző nap következő nap

„Készítsetek égőáldozatot kedves illatul az Úrnak” 4Móz 29,1–11

1 A hetedik hónap első napján tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. A kürtzengés napja ez. 2 Készítsetek égőáldozatot kedves illatul az Úrnak, egy bikaborjút, egy kost és hét egyéves hibátlan bárányt. 3 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok, 4 a hét bárányhoz pedig egytized vékával bárányonként. 5 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul, hogy engesztelést szerezzen nektek. 6 Az újhold napjára előírt égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton meg a hozzájuk tartozó italáldozatokon kívül legyen ez kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 7 Ennek a hetedik hónapnak a tizedik napján tartsatok szent összejövetelt. Tartóztassátok meg magatokat, és semmiféle munkát ne végezzetek. 8 Mutassatok be az Úrnak kedves illatú égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyéves bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. 9 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával, 10 a hét bárányhoz pedig bárányonként egy-egy tized vékával adjatok. 11 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az engesztelés vétekáldozatán és az állandó égőáldozaton, az ahhoz tartozó ételáldozaton meg a hozzájuk tartozó italáldozatokon kívül.

Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán András igemagyarázata

A Szentírás arról beszél, hogy az Isten és az ember közötti nagy szakadékot, a bűnt Isten áthidalta, az egyetlen, igazi, nem csupán jelképes áldozattal, Jézus Krisztus golgotai keresztjével. Ő az Isten Báránya, aki magára vette a világ bűneit, aki engesztelő áldozat (11) a mi bűneinkért. Őt adta Isten, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

RÉ21 566 RÉ 242

Zsoltárdicséret | 161 | Erős várunk nekünk az Isten

„Pál is be akart menni a nép közé…” ApCsel 19,23–40

23 Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. 24 Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, nem csekély keresethez juttatta a kézműveseket. 25 Ez az ember összegyűjtötte a kézműveseket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a mi jólétünk. 26 De látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. 27 Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy a mesterségünk csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét. 28 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! 29 A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a makedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. 30 Pál is be akart menni a nép közé, de őt nem engedték a tanítványok. 31 Néhány tartományi főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba. 32 Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar, és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze. 33 A tömegből előszólították Alexandroszt, mivel a zsidók őt tuszkolták előre; Alexandrosz pedig intett a kezével, hogy védőbeszédet akar mondani a nép előtt. 34 De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz! 35 Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának és az ő égből leszállt képének az őrizője? 36 Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! 37 Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. 38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó kézműveseknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással! 39 Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, azt törvényes népgyűlésen kell elintézni. 40 Mert így is az a veszély fenyeget minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt, nincs ugyanis semmiféle ok, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet. Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.

Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata

(30) „Pál is be akart menni a nép közé…” (ApCsel 19,23–40)

A nagy Pál hallgat a tanítványokra és a tartományi tisztviselőre; nem megy be a színházba, a zavargás kellős közepébe. Micsoda kín lehetett ez, őt ismerve! Kimaradni egy ekkora horderejű ügyből, toporogva várni a híreket, és nem tenni semmit. De van, amikor teret kell adni másoknak. Amikor Isten bennünket int nyugalomra, mert más terve van. Van, akinek nehéz mozdulni, amikor Isten munkára hívja. Van, akinek nyugton maradni nehéz. Vagy nehéz átadni a lehetőséget, mert rossz érzés kimaradni, nem beleszólni, nem megmondani rögtön a „tutit”. Rossz érzés végignézni, hogy mások tétován keresik a megoldást. Rossz érzés, amikor a helyünket kell átadni a templomban, munkában, szolgálatban vagy a buszon. De van, mikor ez a dolgunk. Rábízni magunkat Istenre és arra, akit ő küld. És egyszerűen hátralépni, és hagyni őket munkálkodni. És ez működik is! Nem közvetlenül Pált védi a város jegyzője, de jó érzékkel tesz rendet, ezzel megmentve a helyzetet. Merjünk hagyni másokat is a munkához állni, mert lehet, hogy jó érzékkel fognak megoldást találni. Valószínűleg nem azt, amit mi gondoltunk volna, de talán épp ettől lesz remek. Áldott, aki mert nyugton maradni, amikor annak van itt az ideje.

okt26.