„...a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat...” 4Móz 35,1–8
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak. 3 Lakjanak ezekben a városokban, a hozzájuk tartozó legelőket pedig használják nyájaiknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak. 4 Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezerkönyöknyire terjedjenek. 5 A városon kívül a keleti oldalát kétezer könyöknek mérjétek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgy, hogy a város középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit. 6 Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül negyvenkét várost adjatok. 7 Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. 8 Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Az Istennek szentelt rész. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Jelenti egyes napokon az Isten igéjére figyelés perceit, az imádság szent idejét. Jelenti a hét során az Istennek szentelt napot és a megszentelt ünnepeket is. Vagy lehet az, hogy amire meggyőződéssel mondom, hogy az „én területem”, az „én birtokom”, azt tudatos döntéssel adom vissza Isten ügyére, szolgálatára annak, akitől kaptam.
RÉ21 243 RÉ 480
Napi ének | 602 | Krisztus, én életemnek Te vagy reménysége
„Fellázították az egész sokaságot, megragadták és … kiáltoztak.” ApCsel 21,27–40
27 Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, 28 és így kiáltoztak: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet. 29 Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a templomba. 30 Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták. 31 Mikor pedig meg akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem lázong. 32 Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 33 Amint az ezredes odaért, elfogatta őt, és megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe, majd kérdezősködött, hogy ki ez, és mit követett el. 34 De a tömegből ki ezt, ki azt kiáltotta. Mivel a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba. 35 Amikor pedig a lépcsőhöz ért, valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt, 36 mert az egész tömeg követte, és kiáltozott: Végeztesd ki! 37 Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: Szabad valamit mondanom neked? Az megkérdezte: Te tudsz görögül? 38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét? 39 Pál így felelt: Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Kilikia nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez. 40 Miután ő megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni:
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(27) „Fellázították az egész sokaságot, megragadták és … kiáltoztak.” (ApCsel 21,27–40)
Pál tehát azért van a templomban, hogy bebizonyítsa Izráel hagyományaihoz való hűségét. A Jézus ügyével szemben állók azonban elvakultak, épp az ellenkezőjét állítják az igazságnak, talán még hiszik is, amit kiáltoznak (29). A saját ordításuktól képtelenek meghallani bármely ellenérvet. Itt az igazságnak már nincs esélye. Ünnep van, ilyenkor a világ minden tájáról érkeztek zsidók a templomba. Köztük olyanok is, akik otthon hallották Pál igehirdetését, de elutasították. Pál mindig először a zsidóknak prédikált, és amikor azok elutasították, akkor fordult a pogányokhoz. Az elutasítók haragját a Jézusról szóló igehirdetés váltotta ki, ezt csak fokozta a pogányok közt végzett szolgálat és annak sikere. Most alkalmasnak találják a pillanatot, hogy megöljék az apostolt. Erre a templomgyalázás vétke jogot és lehetőséget adott, ezért vádolják azzal. Vallási fanatizmus, belőle fakadó vak indulat, gyilkosság – sajnos mind a történelmen áthúzódó jelenség. Mit tesz a hívő? Nem keresi a bajt, de ha eljön, vállalja. Szégyenszemre a világi – római, tehát pogány – hatóság akadályozza meg a lincselést. A templom gyakran volt zavargások kiindulópontja, ezért a rómaiak – különösen ünnepek alatt – állandóan figyelték, mi történik ott. A templom egyik sarkához volt építve egy kis erőd, onnan mindent láthattak. A templomépület előtt volt egy zárt udvar, aki a templomba ment, ide tért be. Így tudták Pált kiszabadítani, és ennek az erődnek a lépcsőjéről visszafordulva tudta elmondani beszédét.
