„Azután így beszélt Mózeshez az Úr: /.../ Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint.” 4Móz 34
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint: 3 A déli határvidék a Cin-pusztától Edóm mentén legyen. Ez legyen a déli határotok: keleten a Sós-tenger végétől induljon, 4 kerülje meg a határ délről az Akrabbím-hágót, és menjen Cin felé, nyúljon le Kádés-Barneától délre, majd haladjon Hacar-Addárig, és menjen tovább Acmón felé. 5 Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél. 6 A nyugati határotok a Nagy-tenger és annak partvidéke legyen. Ez legyen a nyugati határotok. 7 Ez legyen az északi határotok: A Nagy-tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki, 8 a Hór-hegytől jelöljétek ki a Hamátba vezető útig, majd a határ nyúljon ki Cedád felé, 9 azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok. 10 A keleti határt Hacar-Énántól Sefámig jelöljétek ki, 11 Sefámtól menjen le a határ Riblá felé, Ajintól keletre, majd menjen tovább a határ lefelé, amíg el nem éri a Kinneret-tó keleti partján levő magaslatokat. 12 Azután menjen le a határ a Jordán felé, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül. 13 Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az Úr, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek. 14 Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket, és Manassé törzsének a fele is megkapta. 15 Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapta meg örökségét. 16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Név szerint ezek legyenek azok a férfiak, akik felosztják közöttetek örökségül az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia. 18 Törzsenként egy-egy fejedelmet válasszatok melléjük az ország felosztására. 19 Név szerint ezek legyenek: Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. 20 Simeon fiainak törzséből Semúél, Ammíhúd fia. 21 Benjámin törzséből Elídád, Kiszlón fia. 22 Dán fiainak a törzséből Bukkí fejedelem, Joglí fia. 23 József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből Hanníél fejedelem, Éfód fia, 24 Efraim fiainak a törzséből pedig Kemúél fejedelem, Siftán fia. 25 Zebulon fiainak a törzséből Elícáfán fejedelem, Parnak fia. 26 Issakár fiainak a törzséből Paltíél fejedelem, Azzan fia. 27 Ásér fiainak a törzséből Ahíhúd fejedelem, Selómí fia. 28 Naftáli fiainak a törzséből Pedahél fejedelem, Ammíhúd fia. 29 Ezeknek parancsolta meg az Úr, hogy osszák ki az örökségüket Izráel fiainak Kánaán földjén.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Micsoda hatalmas kegyelem, ha az ember képes felismerni az Isten szerinti határokat! Izráel népe pontos útmutatást kapott az Úrtól arra, hogy Isten hol jelölte ki számukra az ígéret földjét. Manapság még a hívő emberek közül is sokan úgy gondolkodnak, hogy sokkal viszonylagosabbak a határok. Pedig ez nem így van. Az Úr útmutatása, bibliai kijelentése ma is pontos kereteket szab az emberi létnek.
RÉ21 666 RÉ 489
Esti ének | 629 | Már célba ért sok hívő gyermeked
„…elbeszélte, mit tett Isten a népek között az ő szolgálata által.” ApCsel 21,17–26
17 Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek. 18 Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan. 19 Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a népek között az ő szolgálata által. 20 Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzgón ragaszkodnak a törvényhez. 21 Rólad pedig azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a népek között lévő zsidókat, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne a zsidó szokás szerint éljenek. 22 Mit tegyünk tehát? Mindenképpen híre megy annak, hogy megjöttél. 23 Tedd hát azt, amit mondunk neked! Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. 24 Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket! Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit rólad hallott, hanem magad is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. 25 A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. 26 Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai, amíg mindegyikükért be kell mutatni az áldozatot.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(19) „…elbeszélte, mit tett Isten a népek között az ő szolgálata által.” (ApCsel 21,17–26)
Dicsekednivalója nincs Isten szolgájának, akármilyen nagy, lényeges dolgokat tett is. Kötelessége viszont, hogy beszámoljon Isten cselekvéséről, amelyet őáltala vitt végbe. Így éri el célját, ahogy Jeruzsálemben is történt: a hallgatók dicsőítették az Urat (20). A vezetők örömmel fogadták Pált, ez az öröm azonban nem volt általános. Az első megtérők, Jézus első követői természetesen a zsidók közül valók voltak, ők természetesnek vették, hogy megtartották az ószövetségi törvényt és az egyéb vallásos előírásokat. Ezen felül vallották Jézust messiásuknak, és teljesítették az ebből eredő kötelezettségeiket. Ők nem értették, hogy a pogányok közül megtérőket más úton vezeti Isten. Ezért némi gyanakvás vette körül az apostolt. Nekik kellett megmutatni, hogy Pál hűséges izraelita. Szokás volt a zsidóknál bizonyos időre fogadalmat tenni. A fogadalmi idő leteltével előírt szertartásokat kellett végrehajtani, áldozatokat bemutatni. Ez költséges volt. Ilyenkor más kegyes izraelita segített, közben maga is átesett a tisztulási szertartáson. Ezt vállalta Pál, hogy bemutassa: tiszteli az atyák hagyományát.
