„Nagyszerű dolgokat alkottam...” Préd 2,1–11
1 Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót. De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. 2 A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér. 3 Majd azt gondoltam ki, hogy borral vidítom magam, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse. Oktalan dolgokhoz fogok, hogy meglássam: jó-e az az embereknek, amit véghezvisznek az ég alatt egész életük során. 4 Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem, 5 kerteket és ligeteket létesítettem, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával. 6 Csináltattam víztárolókat, hogy öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat. 7 Szereztem szolgákat és szolgálóleányokat, de házamnál született szolgáim is voltak. Marhacsordám és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. 8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is: királyok és tartományok kincsét. Szereztem énekeseket, énekesnőket és ami a férfiakat gyönyörködteti: szép nőket. 9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. De megmaradt a bölcsességem is. 10 Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. 11 De amikor szemügyre vettem minden művemet, amelyet kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Mi a haszna? Ez a kérdés egy olyan szemléletet tükröz, amely nemcsak az ókorra volt jellemző, hanem igaz volt a történelem szinte bármelyik korszakában, és érvényes ma is. Nagy fordulópontokon számot vetünk az életünkkel, és leltárt készítünk arról, hogy minek mi az értelme és mi a haszna. A Prédikátor sok dolgot sorol fel, melyek életének gazdagságára utalnak. „Nagyszerű dolgokat alkottam...” (4). Még az emberi mértékkel értékes dolgoknak is csak Isten ad értelmet. Nem véletlen, hogy a Káténk is gyakran így teszi fel a kérdést: mi hasznod a hitedből? Mindig Isten marad a fókuszban, ő ad értelmet az életünknek és értékeinknek.
RÉ21 619 RÉ 236
Napi ének | 691 | A fényes nap immár elnyugodott
„…elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: […] a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele…” ApCsel 23,12–22
12 Amikor megvirradt, a zsidók összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. 13 Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14 Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. 15 Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér. 16 Pál nőtestvérének fia azonban hallott a cselszövésről, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. 17 Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni akar valamit. 18 Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked. 19 Az ezredes kezénél fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni? 20 Az pedig így válaszolt: A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. 21 De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják. 22 Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(14–16) „…elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: […] a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele…” (ApCsel 23,12–22)
Egyedül az Istennel való belső közösségben lehet kibírni az ellenség támadásait. Ebben azt is rábízzuk az Úrra, hogy továbbéltet-e, vagy bátor halálunkkal kell-e őt dicsőítenünk. Azért lehetséges ez, mert teológiánk középpontjában a feltámadás (Jézusé és a miénk) áll. Pált még éltetni kívánja, ehhez különböző eszközöket használ föl. A támadás immár nem a felhergelt tömeg vak indulata, hanem átgondolt terv, amely megnyeri Izráel vezetőinek (főpapoknak, véneknek) a közreműködését. Isten eszközei: egy váratlan elszólás, egy figyelmes unokaöcs, ennek talpraesettsége (bejut Pálhoz, beszél az ezredessel), továbbá római katonák, akik komolyan veszik a helyzetet. Ezek látszólag közönséges dolgok, de Isten gyakran hétköznapi események által gördíti előre a szolgálat ügyét. Pál nyugalmát éjszakai látomásának (23,11) üzenete adja: bizonyságot tettél Jeruzsálemben, Rómában is tanúságot kell tenned. Ezt a bizonyosságot mi is elnyerhetjük az Úrral való közösségben, imádság, bibliaolvasás, igehallgatás közben.