„Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nélküle?” Préd 2,12–26
12 Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett. 13 Úgy láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség az oktalanságnál, ahogyan hasznosabb a világosság a sötétségnél. 14 A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. 15 Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! 16 Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. 17 Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 18 Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik. 19 Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság! 20 Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt. 21 Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság és nagyon rossz dolog. 22 Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, 23 hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság! 24 Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. 25 Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nélküle? 26 Mert annak az embernek, akit ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
A Prédikátor szemléletmódja az élet szinte minden színterére kiterjed. Hiába gazdag, nem tudja élvezni a gazdagságot, hiába van meg mindene, valami mégis hiányzik az életéből, hiába alkotott és hozott létre emberileg is értékelhető műveket, mégis kifakad, hogy mindez hasztalan erőlködés, és hiábavaló is. Saját tapasztalata leírása közben arra az eredményre jut, hogy annak van értelme, ami Isten jelenlétében történik. „Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nélküle?” (25). Még az egyszerű hétköznapi cselekedeteinknek is Isten jelenléte ad értelmet. Ez a mindennapok spiritualitása.
RÉ21 127 RÉ 127
Napi ének | 768 | Gondviselő, jó Atyám vagy
„Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád.” ApCsel 23,23–35
23 Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: Este kilenc órára állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. 24 Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz. 25 Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: 26 „Klaudiusz Lisziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. 27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. 28 Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. 29 Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. 30 Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy ha panaszuk van ellene, előtted mondják el.” 31 A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. 32 Másnap a lovasokat továbbküldték vele, ők pedig visszatértek a várba. 33 Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. 34 A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Kilikiából, 35 így szólt: Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek. És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(29) „Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád.” (ApCsel 23,23–35)
Az ezredes eljárása tisztességes. Levele is, bár nem pontosan követi az igazságot, hogy a maga szerepét szépítse. Cézáreáig biztonságban eljut Pál, onnan pedig már nem fenyegetik az orgyilkosok. A veszélyek ezzel persze nem múltak el. Amint majd látni fogjuk, ennek egyik oka a római tisztviselők romlottsága. Ennek itt annyi előjelét látjuk, hogy az ezredes levele ellenére a helytartó nem helyezi szabadlábra. Itt kezdődik az a hosszú időszak, amikor úgy tűnik, Pál az események játékszere, minden bizonytalan körülötte. Az ilyen helyzetet akkor lehet jól kibírni, ha tudjuk: életünk és szolgálatunk az Úr kezében van. Pál fogságairól tudjuk, hogy nem voltak terméketlen időszakok. Ő itt hirdethette az Igét olyanok előtt, akikhez másképp nem jutott volna el. Azt is tudjuk, hogy fogságaiból tartotta a kapcsolatot korábbi missziói területével, fontos leveleket írt az akkori gyülekezetek hasznára – és a mi épülésünkre.
