„Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel...” Préd 5,9–19
9 Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel, sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság! 10 Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a fogyasztói is; mi haszna van hát belőlük a gazdának? Legfeljebb annyi, hogy szemlélheti. 11 Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság. 12 Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására őrizgetett gazdagság. 13 Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. 14 Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne. 15 Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? 16 Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri! 17 Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki. 18 Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka. 19 Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel...” (9). Már megint a pénzzel van a baj? – kérdezheti valaki. Nem a pénzzel van gond, hanem az ember pénzhez fűződő viszonyával. A megelégedés nem jellemző erre a világra. Minden azonnal kell. A 14. verset erősíti meg Pál is levelében: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). Nem az a baj, ha valaki örökség, munka vagy más becsületes úton vagyonos lesz, hanem az, ha a szívében Isten helyére a pénz megszerzése, mindenáron való megtartása kerül (12).
RÉ21 93 RÉ 93 • IÉ Róm 8,18–25 • Zsolt 93
Ének az eljövendőkről | 620 | Bizony, betelik az idő
Heti zsoltár | 23 | Az Úr énnékem őriző pásztorom
„…sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani.” ApCsel 25,6–12
6 Miután pedig nyolc vagy tíz napot közöttük töltött, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. 7 Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. 8 Pál így védekezett: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit. 9 Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól: Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben? 10 Pál azonban így válaszolt: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. 11 Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek. 12 Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(7) „…sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani.” (ApCsel 25,6–12)
Folyik tovább a kísérletezés az apostol elpusztítására, csakhogy a vádakat nem tudják bizonyítani. E rettenetes buzgalmat csakis a Jézus elleni gyűlölet magyarázza –Pál őt képviseli. Már régen letűntek a színről azok az ázsiai zsidók, akik annak idején a templomban meg akarták ölni, itt a hivatalos vezetőség lép föl. Az ő buzgalmukat talán fokozza az a tudat, hogy Pál valamikor az ő kiváló eszközük volt, de hirtelen megtérés – pálfordulás – után Jézus ügyének zászlóvivője lett. Az apostol Jézusért vállalta a szenvedést. Ebben példánk. Végül azonban él római polgárjogával, és a császárhoz fellebbez. Többen elhamarkodottnak ítélik Pálnak ezt a lépését, mondván, hogy Fesztusz elengedte volna. Csakhogy amit a szereplők utólag mondanak (26,31k), azt nem kell egészen komolyan vennünk. Pál csak azt tapasztalta, hogy két éve fogságban van, bűnösségét nem állapítják meg, mégsem engedik el. Továbbá: Fesztusz felajánlotta, hogy leviteti Jeruzsálembe. Lehet, hogy ő ezt jóhiszeműen tette, de Pál tudta a korábbiak alapján, hogy emögött a jeruzsálemiek gyilkos szándéka áll. Harmadszor: régóta Rómába készült. E szándékában látomása által megerősítést kapott („Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” – 23,11). Ha a császárhoz föllebbez, oda viszik. Talán még az is fölcsillant előtte, hogy így a császár előtt is bizonyságot tehet. Igaza lett, oda jutott, és – ha enyhe fogságban is – két évig ott szolgált.
