„…vétkeztünk Istenünk, az Úr ellen…” Jer 3
1 Majd ezt mondta: Ha valaki elbocsátja feleségét, és az eltávozva férjétől egy másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e megint hozzá? Nem válna-e ezzel gyalázatossá az ország? Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál, vissza akarsz térni hozzám? – így szól az Úr. 2 Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg: hol nem háltak veled? Kiültél eléjük az útra, mint az arab a pusztában: gyalázatossá tetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal. 3 Ezért maradt el a tavaszi eső, és nem esett őszi eső sem. Mégis olyan a homlokod, mint egy paráznáé, félredobtál minden szemérmet. 4 Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm! 5 Örökké tart-e haragod, megmarad mindvégig? Így beszélsz, de közben folytatod rossz életedet, ahogy csak bírod. 6 Ezt mondta nekem az Úr Jósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. 7 Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! – de nem tért vissza. Látta ezt hűtlen húga, Júda. 8 És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni. 9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot, hiszen kővel is, fával is paráználkodott. 10 Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda teljes szívéből, hanem csak képmutató módon – így szól az Úr. 11 Ezt mondta nekem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda. 12 Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd: Térj vissza, elpártolt Izráel – így szól az Úr –, akkor nem haragszom rátok! Mert én hű vagyok – így szól az Úr –, nem tart örökké haragom. 13 Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat. Bájaidat idegeneknek osztogattad minden zöldellő fa alatt. Csak az én szavamra nem hallgattatok – így szól az Úr. 14 Térjetek meg, elpártolt fiaim – így szól az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Kiválasztok közületek városonként egyet, nemzetségenként kettőt, és elviszlek benneteket a Sionra. 15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan pásztorolnak titeket, 16 és megsokasodtok és elszaporodtok majd az országban. Abban az időben – így szól az Úr – nem beszélnek többé az Úr szövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik, nem hiányolják, és nem készítik el újból. 17 Abban az időben Jeruzsálemet majd az Úr trónjának nevezik. Minden nemzet Jeruzsálemben gyűl össze, hogy tisztelje az Úr nevét, és nem élnek többé gonosz szívük konoksága szerint. 18 Abban az időben Júda háza Izráel házához fog csatlakozni, és együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet örökségül adtam őseiteknek. 19 Én ezt mondtam: Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal, és nektek adni a kívánatos földet, mint legékesebb örökséget a népek között. Azt gondoltam, hogy Atyádnak hívsz engem, és nem fordulsz el tőlem! 20 De ahogy egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem, Izráel háza! – így szól az Úr. 21 Hang hallatszik a hegytetőkön, Izráel fiainak panaszos sírása, mert rossz útra tértek, elfelejtették Istenüket, az Urat. 22 Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk! 23 Bizony, csalás folyt csupán a halmokon, zajongás a hegyeken. Bizony, csak Istenünk, az Úr szabadítja meg Izráelt. 24 A gyalázatos bálvány emésztette ifjúkorunk óta őseink szerzeményét: juhaikat és marháikat, fiaikat és leányaikat. 25 Fetrengünk a gyalázatban, szégyenpír a takarónk, mert vétkeztünk Istenünk, az Úr ellen, mi is, atyáink is, ifjúkorunk óta mind a mai napig, és nem hallgattunk Istenünknek, az Úrnak szavára.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
Istennel szemben a lelki házasságtörést Izráel királysága hamarabb kezdte (6). Az évszázados nyílt hűtlenség válással végződött (8). Kr. e. 722-ben bekövetkezett az asszír deportálás. Júda királysága, látva mindezt, a nyílt paráznaság helyett csak úgy tett, mintha hűséges lenne (10–11). A szembesítés végül elérte célját, a nép meglátta magát Isten törvényének a tükrében. Elborzadtak önmaguktól, és Isten megújító jelenlétébe vágytak. Ma sincs ez másként. A törvény nevelőnk Krisztusig (Gal 3).
RÉ21 186 RÉ 217
Napi ének | 627 | A mennybe’ fenn a trónusnál
„…aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” Gal 1,1–9
1 Pál apostol – aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül – 2 és a velem levő testvérek mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4 aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. 5 Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 6 Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, 7 pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8 De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! 9 Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(4) „…aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” (Gal 1,1–9)
Galácia: kisázsiai terület. Itt Pál hirdette az Igét, és gyülekezeteket alapított. Előtte nem járt itt keresztyén igehirdető. Az ókori levél írójának megnevezésével kezdődött: ez Pál apostol. Apostol: küldött, azaz követ, valakinek a képviselője valahol. A követ súlya küldőjének hatalmától, tekintélyétől függ, ez jelen esetben a lehető legmagasabb: az Atya Isten, és Jézus, akit az Atya feltámasztott. A küldött mást nem mondhat, mást nem képviselhet, csak azt, aki elküldte. Ha nem tetszik, lemondhat, de mást nem mondhat, mint amivel megbízták (1). Más, névtelen testvérek is szólnak vele. A hívő szolgálatban nemcsak nagy emberek vesznek részt, hanem mindenkire szükség van (2). Isten Jézus haláláért megbocsátott, ez adja a lehetőséget, hogy békességünk legyen. Ez a Bibliában nem csak háborúmentes állapotot jelent, az épség, hiánytalanság, teljesség fogalma is benne van. Nagy belső harmóniát teremt bennünk Isten kegyelme (3). Világos, hogy nem akármilyen kegyelem, hanem annak elfogadása, hogy Jézus a mi bűneinkért halt meg. Ezzel kiszabadulunk annak a világkorszaknak a hatalmából, amely az Isten elleni lázadásban, vagyis bűnben él. Benne maradunk, de nem uralma alatt. Ezért Istennek adunk dicsőséget (4–5). Jézus újat hozott, az új bort új tömlőbe kívánta tölteni. Ezt nem mindenki értette meg egyformán azok közül, akik a zsidók közül megtértek. Voltak, akik elfogadták, hogy ő Izráel Messiása, de úgy gondolták, továbbra is meg kell tartani a törvény minden ágát-bogát. Nemcsak az ószövetségi törvényt, hanem a rárakódott sok előírást is. A pogányok megtérését úgy képzelték, hogy legyenek zsidóvá, metélkedjenek körül, tartsák meg a törvényt, akkor majd övék is lehet a zsidók Messiása. Ezt Jeruzsálemben sem gondolta mindenki így, de egy erős kisebbség ezt fanatikusan vallotta, Jakabot tartották a vezetőjüknek. Ezeknek képviselői jelenhettek meg a Pál által alapított galata gyülekezetekben. Ezeket kevesebb zsidóból és több pogányból lett keresztyén alkotta. A jövevények alaposan megzavarhatták a frissen (6) alakult gyülekezeteket. Őket átkozza Pál. Egy evangélium van, ahhoz ragaszkodjunk, ennek tisztaságáért imádkozzunk (6–9)!
