„Figyeljetek az Úr igéjére!” Jer 2
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. 3 Az Úr szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az Úr. 4 Halljátok az Úr igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! 5 Ezt mondja az Úr: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. 6 Nem kérdezték: Hol van az Úr, aki fölhozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? 7 Dúsan termő országba hoztalak titeket, hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná tettétek, örökségemet pedig utálatossá. 8 A papok nem kérdezték: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek, népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem; a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. 9 Ezért még perbe szállok veletek – így szól az Úr –, és perelni fogok még unokáitokkal is! 10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek szét! Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek! Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! 11 Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De az én népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal. 12 Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! – így szól az Úr. 13 Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet. 14 Szolga-e Izráel? Rabszolgának született? Miért lett mások zsákmányává? 15 Oroszlánok ordítanak fölötte, kieresztik hangjukat. Országát sivataggá tették, városai leégtek, lakatlanok. 16 Nóf és Tahpanhész fiai is kopaszra nyírják fejedet. 17 Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni. 18 Most is miért járkálsz Egyiptomba: hogy a Nílus vizét igyad? És miért járkálsz Asszíriába: hogy az Eufrátesz vizét igyad? 19 Saját gonoszságod ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem! – így szól az Úr, a Seregek Ura. 20 Réges-régen összetörted igádat, széttépted köteleidet, és ezt mondtad: Nem akarok szolgálni! De minden magas dombra és minden zöldellő fa alá odafekszel, akár egy parázna. 21 Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint fajtájának megfelelő sarjat. Hogyan változtál idegen szőlőtő vad hajtásává? 22 Még ha lúgban mosakszol is, és a szappant pazarlod magadra: bűnöd akkor is szenny marad előttem – így szól az én Uram, az Úr. 23 Hogy mered azt mondani: Nem lettem tisztátalan, nem jártam a Baalok után?! Lásd meg, hogyan viselkedtél a völgyben, ismerd be, mit csináltál, te gyors lábú tevekanca, amely összevissza futkos útjain! 24 Olyan vagy, mint a pusztához szokott vadszamár, mely érzéki kívánságában levegő után kapkod. Ki tudná megfékezni gerjedelmét? Senki se fáradjon keresésével: megtalálja a maga hónapjában! 25 Vigyázz, lejárod a lábad, és kiszárad a torkod! De te ezt mondod: Ne fáradj, nem úgy lesz: az idegeneket szeretem, hát őutánuk járok! 26 Ahogyan megszégyenül a tolvaj, ha tetten érik, úgy szégyenül meg Izráel háza is királyával, vezéreivel, papjaival és prófétáival együtt. 27 Mert ezt mondják a fának: Te vagy az apám! – a kőnek pedig: Te szültél engem! A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! 28 Hol vannak isteneid, amelyeket magadnak csináltál? Keljenek föl, segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak! Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod! 29 Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül – így szól az Úr. 30 Hiába vertem fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. 31 Ti, mai emberek! Figyeljetek az Úr igéjére! Olyan lettem én Izráelnek, mint a puszta, vagy mint a homályba borult föld? Miért mondta az én népem: A magunk útját járjuk, többé nem megyünk hozzád! 32 Elfeledkezik-e ékszereiről a lány, díszes övéről a menyasszony? Rólam elfeledkezett népem számtalanszor. 33 De nagyon érted, hogyan kell szerelmet keresni, még a rossz nőket is te tanítottad! 34 Még a ruhád szegélyén is található ártatlan, szegény emberek vére, akiket nem betörésen kaptál rajta, csak ellene voltak mindezeknek. 35 Ezt mondod: Ártatlan vagyok, hiszen haragja is elfordult rólam! Pedig ítéletet tartok fölötted, hiába mondod: Nem vétkeztem! 36 Milyen könnyedén változtatod erre-arra az utadat! De majd Egyiptom miatt is megszégyenülsz, ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt. 37 Onnan is úgy jössz el, hogy kezedbe temeted arcod, mert elveti az Úr, akikben bizakodsz, nem mégy velük semmire.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
A házasság a Bibliában – miközben a férfi és a nő élethosszig tartó hűséges elköteleződése – Isten és választott népe közti viszonyra is utal. Jeremiás a házasság képével ábrázolja Isten és Izráel közti kezdeti hűséget (2) és a generációk óta tartó hűtlen viszonyt (31–32). Izráel szellemi házasságtörése, hogy lecserélte Istent (11.27). Sőt a hűtlenség tanítómesterévé vált (33). Isten ítél, Izráelre szégyent hoznak szeretői (36). Mindez a pusztulás mellett a megtisztulás lehetősége, mely Jézus keresztjében teljesedik ki. A végső helyreállítás Jézus és az egyház házassága (Jel 21,9).
RÉ21 128 RÉ 128 • IÉ 2Pt 3,(3–7)8–13 • Zsolt 128
Ének az eljövendőkről | 622 | Ébredj, alvó, hív a szózat!
Heti zsoltár | 90 | Tebenned bíztunk eleitől fogva
„…szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak…” 2Pt 3,14–18
14 Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. 15 A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint – 16 szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. 17 Ti tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. 18 Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(17) „…szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak…” (2Pt 3,14–18)
Az „ezért” szóval („Ezért tehát, szeretteim…’” – 14) visszautal mindarra, amit Jézus visszajövetelével és az utolsó ítélettel kapcsolatban elmondott. Szeretteihez, vagyis a hívőkhöz szól, mert ők azok, akik mindezt helyesen értik, és így várják. Ez az, ami előttünk áll, ez világunk – és benne a hívők – távlata. Mindez aktivizálja a hívőket, hogy készen legyenek. Még a szeplőkre és hibákra is figyeljenek (ezekre gyakran már nem is szoktunk), hogy teljes legyen a tisztaságuk. A béke szó teljességet, hiánytalanságot is jelent. Így kell eljövetelét várnunk (1). Egyszersmind hálás örömmel venni tudomásul, hogy a türelem Isten cselekvésének alapja (2), akinek célja az üdvözítés. E tanításokkal vissza is lehet élni, de ez mindig az illetők vesztére történik (15–16). Egyelőre annyit tudunk Jézus eljöveteléről, amennyi ránk tartozik, de ez elég arra, hogy a tévtanítások ne sodorjanak el. Ami kijelentést kaptunk, azt kell állhatatosan megőriznünk (17). Továbbra is növekednünk kell (ez csendes, de alapos folyamat – Mk 4,26–29). Kegyelemben növekedni: azt egyre inkább „használni”, annak erejéből élni. Jézus ismeretében: egyre jobban érvényesíteni életünkben az ő uralmát, megváltó hatalmát (18).
