„…Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?!” Jer 8
1 Abban az időben – így szól az Úr – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. 2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég minden serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyeket imádtak. Nem szedik össze, és nem temetik el: trágyaként használják majd őket a földeken. 3 Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam – így szól a Seregek Ura. 4 Mondd meg nekik, hogy így szól az Úr: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza? 5 Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni? 6 Figyeltem, és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem?! Mindenki összevissza futkos, mint a csatában száguldozó lovak. 7 Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét. 8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az Úr tanítása. Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! 9 Szégyent vallottak a bölcsek, megrettentek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?! 10 Azért feleségüket másoknak adom, földjüket a hódítóknak, mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. 11 Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség! 12 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején! – mondja az Úr. 13 Szüretelni akartam náluk – így szól az Úr –, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket. 14 Miért maradunk veszteg? Gyűljetek össze, menjünk a megerősített városokba, hogy ott nyugton legyünk! De Istenünk, az Úr úgy ad nyugtot, hogy méreggel itat meg minket, hiszen vétkeztünk az Úr ellen. 15 Békességre várunk, de nem lesz semmi jó; a gyógyulás idejére, de jön a rettegés. 16 Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, méneinek nyerítésétől reng az egész föld. Megérkezve megemésztik az egész országot: a várost és lakóit. 17 Bizony, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeken nem fog a varázslás, és megmarnak benneteket! – így szól az Úr. 18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. 19 Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az Úr a Sionon? Nincs már ott Királya? Miért bosszantottak engem bálványokkal, idegen hiábavalóságokkal? 20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! 21 Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. 22 Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tudnak begyógyulni népemen a sebek? 23 Bárcsak a fejem víznek és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
Isten igazsága jogosan okozza a nép pusztulását (5–6.8–9), Jeremiás mégis szenved tőle (21). Szenvedése egyszerre Isten igazságának elismerése és a felebarát szeretete. Ezt látjuk Jézus küldetésének csúcsán is, amikor a jeruzsálemi bevonulást követően sír a nép vaksága és keményszívűsége miatt (Lk 19,41–44). A kereszt egyszerre Isten és az ember szeretete, mely az új emberséget hozta el.
RÉ21 377 RÉ 304
Napi dicséret | 630 | Zengd Jézus nevét, zengd, világ
„Így van megírva: »Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.«” Gal 3,1–18
1 Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg? 2 Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy a hit igéjének hallása alapján? 3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? 4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. 5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? 6 Így van megírva: „Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy Isten a népeket hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9 Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. 10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” 11 Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert „az igaz ember hitből fog élni”. 12 A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”. 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, 14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk. 15 Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17 Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt Isten.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(6) „Így van megírva: »Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.«” (Gal 3,1–18)
A harmadik és negyedik fejezet: üdvtörténet dióhéjban. Isten története Ábrahámmal indul, akit Isten megszólított és elhívott (1Móz 12,1 k.). Ábrahám hite a mindent megváltoztató és meghatározó engedelmesség volt. Hitt az Istennek. Más hinni Istenben, és megint más hinni Istennek. A Teremtő létét sokan feltételezik, legalábbis nem tagadják, de ez nem határozza meg a döntéseiket. Ábrahám hite indokolta, hogy otthagyja jól berendezett házát, városát és mindent, amit addig felépített. Kijöjjön a komfortzónából, hogy sátorlakó zarándokká váljon, s azzá váljanak utódai is. Így lett atyja a zsidó népnek, akik később Isten törvényét kapták, hogy rendezett társadalmat építsenek fel. Ábrahám bízott abban, hogy az Úr vezeti őt. Nem látta ugyan biztosítva a jövőjét, idős kora is kétségessé tette az ígéretet, hogy fia születik, de ment „nagy bolond hitben”, ahogyan a XX. században Ady Endre akart találkozni az Úrral (Álmom az Isten). Ezt a hűséget és bizalmat számította be Isten igazságul. Más fordításban: Isten őt ezért igaznak fogadta el, és megáldotta: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Móz 12,3). Isten jelenléte, segítsége az áldás, támogatás a jóban, és intés, ha rossz irányba megyünk.
