„Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz!” Jer 38
1 Hallotta Sefatjá, Mattánnak a fia, Gedaljá, Pashúrnak a fia, Júkal, Selemjának a fia és Pashúr, Malkijjának a fia is, amikor Jeremiás ezt mondta az egész népnek: 2 Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog. 3 Ezt mondja az Úr: A babilóniai király hadseregének a kezébe fog kerülni ez a város, és elfoglalja. 4 Ezért a vezető emberek ezt mondták a királynak: Meg kell halnia ennek az embernek, mert elcsüggeszti a városban megmaradt harcosokat és az egész népet azzal, hogy ilyeneket hirdet nekik. Hiszen ez az ember a népnek nem a javára, hanem a vesztére törekszik! 5 Cidkijjá király így válaszolt: A kezetekben van, hiszen a király tehetetlen veletek szemben! 6 Fogták tehát Jeremiást, és beledobták Malkijjának, a király fiának a ciszternájába, amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást, és mivel a ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba. 7 Meghallotta az etióp Ebed-Melek, a királyi palota egyik udvarnoka, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor a Benjámin-kapuban tartózkodott, 8 ezért kiment Ebed-Melek a királyi palotából, és így szólt a királyhoz: 9 Uram, királyom! Rosszul tették ezek az emberek, hogy így bántak Jeremiás prófétával, és a ciszternába dobták. Anélkül is meghalt volna az éhínség miatt, hiszen nincs már kenyér a városban! 10 Akkor a király ezt parancsolta az etióp Ebed-Meleknek: Vigyél innen magaddal harminc embert, és húzasd föl Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna! 11 Ebed-Melek tehát magával vitte az embereket, bement a királyi palotába, a kincstár alatt levő helyiségbe, összeszedett ott régi és elnyűtt ruhadarabokat, és leeresztette azokat Jeremiásnak köteleken a ciszternába. 12 Majd ezt mondta az etióp Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és elnyűtt ruhadarabokat hónod alatt a kötelek alá! Jeremiás úgy is tett, 13 és akkor kihúzták Jeremiást a kötelekkel, és kiemelték a ciszternából. Jeremiás ezután ott maradt a börtön udvarában. 14 Cidkijjá király magához hívatta Jeremiás prófétát az Úr házának a harmadik bejáratához. A király így szólt Jeremiáshoz: Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem! 15 Jeremiás így válaszolt Cidkijjának: Ha kijelentést mondok neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám. 16 Cidkijjá király ekkor titokban megesküdött Jeremiásnak: Az élő Úrra mondom, aki az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak a kezébe, akik az életedre törnek! 17 Jeremiás ezt mondta Cidkijjának: Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimégy a babilóniai király vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem; életben maradsz házad népével együtt. 18 De ha nem mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe kerül, és fölperzselik, és te sem menekülsz meg a kezükből! 19 De Cidkijjá király ezt felelte Jeremiásnak: Aggódom, hogy a káldeusokhoz pártolt júdaiak kezébe adnak, és azok gúnyt űznek belőlem. 20 Nem adnak! – szólt Jeremiás. – Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz! 21 De ha nem akarsz kimenni, megmutatta nekem az Úr, hogy akkor mi történik: 22 Kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt a júdai király palotájában, a babilóniai király vezéreihez, és akkor ezt mondják az asszonyok: Rászedtek, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba merült, ők cserbenhagytak! 23 Feleségeidet és fiaidat is mind kiviszik a káldeusokhoz. Te sem menekülsz meg kezükből, hanem elfognak, és a babilóniai király kezébe adnak; ezt a várost pedig fölperzselik. 24 Cidkijjá ezt mondta Jeremiásnak: Senkinek sem szabad megtudnia ezeket a dolgokat, mert különben meghalsz! 25 Ha meghallják a vezető emberek, hogy beszéltem veled, elmennek hozzád, és ezt mondják neked: Mondd el, miről beszéltél a királlyal! Ne titkolj el előttünk semmit, különben megölünk! Miről beszélt veled a király? 26 Akkor te így válaszolj nekik: A király elé terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott meghalnék. 27 El is mentek a vezető emberek Jeremiáshoz, és kikérdezték. De ő úgy tájékoztatta őket, ahogyan a király megparancsolta. Azok aztán békén hagyták, mert semmit nem tudtak meg tőle. 28 Így maradt Jeremiás a börtönudvarban egészen addig, amíg el nem foglalták Jeruzsálemet. Ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz!” (20) A megmenekülés felkínálásáról szóló üzenet lemondást követel kedves álmainkról. Ez az ige felforgatja terveinket, megfoszt megszokott kényelmünktől, szembefordít a pillanatnyi közhangulattal. De megmenekülünk, ha mégis engedelmesnek bizonyulunk. Sem Jeruzsálem királya, sem a város vezetői nem vállalták ezt, az őket követő nép pedig velük együtt szenvedte el ennek pusztító következményeit. A mi Királyunk nem így tett. Őt kövessük – Isten mai akaratára figyelve – a mélységeken át ebben az új évben is.
RÉ21 434 RÉ 282 • IÉ Jak 4,13–15 • Zsolt 8
Újévi ének | 431 | Az Úr nagy kegyességét
Heti zsoltárének | 2 | Miért zúgolódnak a pogányok
„Ha ismernéd az Isten ajándékát…” Jn 4,1–10
1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, 3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(10) „Ha ismernéd az Isten ajándékát…” (Jn 4,1–10)
Ez a különlegesen jó vizet adó, híresen mély kút a hagyomány szerint Jákób ősatya kútja, akit a zsidók évszázados ellenségei, a samaritánusok is ősükként tiszteltek. E történelmi jelentőségű kút mellett várja Urunk tanítványait, akiket ennivalóért küldött a közeli városba. A tikkasztó hőségben érkező samáriai asszonyt meglepi, hogy a számára ismeretlen zsidó férfi vizet kér tőle. Ismerhette a zsidó mondást: „Aki a samaritánusok kenyerét eszi, olyan, mintha kutyahúst enne.” Azt is tudta: egy beszélgetés még nem tesz vallásilag tisztátalanná, a közös ivópohár használata viszont igen. Mégis, ez a kérő szó indítja el benne azt a gyógyító beszélgetést, amelynek során valódi istenismeretre és igaz önismeretre jut. Minden igazi élet ilyen Jézus-találkozásból születik: amikor átéljük, hogy Isten emberré lett Fia, a mindenség Ura kér valamit tőlünk. Talán csak egy korty vizet, mint egykor majd a Golgota keresztjén is teszi ezt (Jn 19,28). Ebből a királyi szabadságból még ez az asszony is megért valamit: „Te zsidó létedre tőlem kérsz inni?” (9). Milyen jó volna, ha az előttünk lévő új évben naponta járva életkutunkra, végezve feladatainkat mi is felismernénk, ki az, aki szól hozzánk, és kérnénk tőle Isten életadó ajándékát, az „élő vizet”!