„Életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem” Jer 39
1 Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban jött el Nebukadneccar, Babilónia királya egész haderejével Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2 Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évében, a negyedik hónap kilencedik napján törtek be a városba. 3 Bevonultak a babilóniai király vezérei, és leültek a középső kapuban: Nérgal-Szárecer, Szamgar-Nebú, Szár-Szekím udvarmester, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király összes többi vezére. 4 Amikor meglátta őket Cidkijjá, Júda királya és a harcosai, éjszaka kimenekültek a városból a király kertje felé vezető úton, a két várfal közt levő kapun át, és elvonultak az Arábá-völgy felé vezető úton. 5 A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette őket, és utolérték Cidkijját Jerikó síkságán. Elfogták, és elvitték Nebukadneccarhoz, Babilónia királyához Riblába, Hamát földjére, ahol az ítéletet tartott fölötte. 6 Babilónia királya Cidkijjá fiait a szeme láttára ölette meg Riblában, és megölette Babilónia királya Júda valamennyi nemesét is. 7 Azután Cidkijját megvakíttatta, majd bilincsbe verette, és úgy vitette el Babilonba. 8 A káldeusok fölperzselték a királyi palotát, még a köznép házait is, Jeruzsálem várfalait pedig lerombolták. 9 A nép maradékát, akár a városban maradtak életben, akár átpártolók voltak, akik átpártoltak hozzá, tehát a nép maradékát, akik életben maradtak, fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok Babilóniába. 10 A népből csak a nincsteleneket, akiknek semmijük sem volt, hagyta Júda földjén Nebuzaradán testőrparancsnok, és szőlőket meg szántóföldeket adott nekik azon a napon. 11 Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar, Babilónia királya Nebuzaradán testőrparancsnoknak: 12 Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja! 13 Intézkedett tehát Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarmester, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király többi vezető embere, 14 kihozatták Jeremiást a börtönudvarból, és átadták Gedaljának, Ahíkám fiának, Sáfán unokájának, hogy vigye haza. Így ő a nép között maradt. 15 Jeremiáshoz pedig így szólt az Úr igéje, amikor még fogoly volt a börtön udvarában: 16 Menj, és mondd meg az etióp Ebed-Meleknek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Én beteljesítem, amit kijelentettem erről a városról, vesztére és nem javára. Szemed láttára következik be minden a maga idejében. 17 De téged megmentelek azon a napon – így szól az Úr –, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől félsz. 18 Mert én megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! – így szól az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem” (18). A város elfoglalásának és az azt követő szörnyű bosszúállásnak összefoglalása mindig elborzaszt. Rettenetes, hogy még ma is történik ilyen a közelünkben. Nem tudhatjuk, mi vár még ránk, de az etióp Ebed-Meleknek szóló ígéret az egyéni felelősségünkre irányítja figyelmünket. A totális őrület, a barbárság és a meghunyászkodó gyávaság korában is lehet a hit bátorságával valakivel jót tenni. (Mt 10,42)
RÉ21 435 RÉ 283
Újévi ének | 434 | Megszületett a mennyei király
„Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál…?” Jn 4,11–18
11 Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? 13 Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. 15 Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. 16 Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! 17 Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, 18 mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(12) „Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál…?” (Jn 4,11–18)
A samáriai asszony eddigi életmódja miatt megvetett nőként élt. Saját közössége nem fogadta be, és talán ő is megvetette önmagát, aki családján belül a „magányos vízhordó” szerepében tetszelgett. Vagy talán áldozatnak tekintette magát – a férfiak áldozatának: öt férje volt, a jelenlegi társa nem is a férje (18). De most különös érzés fogja el: szerető szempár néz rá, és lassanként megszűnik a szerepjáték. Meglátja önmagát a maga valójában, mert itt van valaki, aki a szívébe lát, sőt, „szívhez szólóan” beszélget vele (Hós 2,26). Eddig csak azt hitte, egy megvetendő zsidó férfival áll szemben (9), most azonban érzi, nem közönséges emberrel beszélget, hanem olyan valakivel, aki Jákób ősatyánál is nagyobb, hiszen kútvíz helyett „csodavizet” tud neki adni, amely fölöslegessé teszi a kútra járást (15). A kútvíz szomjoltásra jó, ami nem kis dolog. Jézus azonban nem ezt meghaladó csodavizet akar nekünk adni (vö. 2Móz 17,6), hanem olyat, amely „örök életre buzgó víz forrásává” lesz bennünk (14), azaz önmagát. Amint ő az „élet kenyere” (Jn 6,35), aki több a mannánál (vö. 2Móz 16,35), ugyanúgy ő az „élet vize” (vö. Jel 22,1), aki minden csodavíznél többet, életkedvet, örök életet tud nekünk adni.
