„Hazugságot beszélsz!” Jer 43
1 Amikor Jeremiás elmondta az egész népnek Istenüknek, az Úrnak minden igéjét, amelyet Istenük, az Úr üzent nekik, mindezeket a szavakat, 2 így szólt Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot beszélsz! Nem üzente veled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba, hogy ott lakjunk mint jövevények. 3 Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig fogságba vitessen Babilóniába. 4 Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a csapatparancsnokok, sem az egész nép az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén. 5 És magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a csapatparancsnokok Júda egész maradékát, akik visszatértek Júdába azok közül a népek közül, amelyek közé szétszóródtak mint jövevények: 6 a férfiakat, a nőket és a gyermekeket meg a király leányait és mindenkit, akit Nebuzaradán testőrparancsnok otthagyott Gedaljánál, Ahíkám fiánál, Sáfán unokájánál, végül Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát is. 7 Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára, és eljutottak Tahpanhészig. 8 Tahpanhészban így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 9 Végy magadhoz néhány nagy követ, és ásd el a júdai férfiak szeme láttára a fáraó tahpanhészi palotájánál a bejárat előtti téren, a kövezet alá! 10 Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Elküldök szolgámért, Nebukadneccar babilóniai királyért, idehozom, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elástam; ezek fölött feszíti ki sátrát. 11 El fog jönni, és megveri Egyiptomot: aki halált érdemel, meghal, aki fogságot, az fogságba megy, aki pedig fegyvert, azt a fegyver öli meg. 12 Felgyújtja az egyiptomi istenek templomait, fölperzseli azokat, isteneiket pedig fogságba viszi. Átkutatja Egyiptomot, ahogyan a pásztor kitetvezi a ruháját, és háborítatlanul vonul el onnan. 13 Összetöri az egyiptomi Bét-Semes oszlopait, az egyiptomi istenek templomait pedig fölperzseli.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Hazugságot beszélsz!” (2) Mi mindent kell eltűrnie a hatvanéves prófétának, akit beteljesedett próféciák fellege vesz körül? Tudhatta, hogy Egyiptom csábító ígéreteivel nem tud versenyezni az Úr által kínált szerény jövő. De az ingatag népénél nagyobb elismerésre vágyik, az igaz. Arra, hogy ő is olyasmit hallhasson majd, amit Jézus: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Mk 1,11)
RÉ21 72 RÉ 72 • Zsolt 72
Himnusz vízkereszt napjára | 442 | Gonosz, kegyetlen Heródes
„Már nem a te beszédedért hiszünk…” Jn 4,39–42
39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. 40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. 41 Az ő szavának sokkal többen hittek, 42 az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(42) „Már nem a te beszédedért hiszünk…” (Jn 4,39–42)
Bár a hit „hallásból” van (Róm 10,14), tehát szükség van a hívő bizonyságtételre, az érett hit egyik jellemzője mégis az, hogy nem mások (nagy emberek, írók, művészek stb.) bizonyságtételéből nyeri erejét. Szükség van a samáriai asszonyok szolgálatára, akik hitelesen bizonyságot tesznek a Jézussal való találkozásukról (28). Nekünk pedig szükséges, hogy a samáriaiakhoz hasonlóan (40) találkozzunk Krisztussal, és a kezdeti érdeklődésünk után mélyüljön a személyes kapcsolatunk vele. Előbb talán csak a figyelemre méltó embert látjuk meg benne, a prófétát, majd a prófétánál nagyobb Messiást, míg felragyog számunkra is a teljes igazság, és a hit bizonyosságával „tudjuk”: valóban Jézus „a világ üdvözítője” (42). Ez történt Samáriában, és így oldódott békévé a két nép közötti ősi ellenségeskedés. Emberek Jézushoz vezetése minden hívő joga és kötelessége. A személyes találkozás Jézussal viszont már mindannyiunk egyéni felelőssége, amikor ő maga szól hozzánk, a korábbi bizonyságtevő pedig csendben a háttérben marad. Ez a hívő élet szerkezete és öröme: én elkezdek valami jót, és ezt Krisztus teljességre viszi.
