„Tíz nap múlva szólt az Úr igéje Jeremiáshoz” Jer 42
1 Az összes csapatparancsnok, Jóhánán, Káréah fia, Jaazanjá, Hósajá fia és az egész nép apraja-nagyja odament 2 Jeremiás prófétához, és ezt mondta neki: Jusson eléd könyörgésünk, és imádkozz Istenedhez, az Úrhoz értünk és ezért az egész maradékért! Hiszen saját szemeddel láthatod, milyen kevesen maradtunk meg, pedig sokan voltunk. 3 Mondja meg nekünk Istened, az Úr, hogy milyen úton kell járnunk, és mit kell tennünk. 4 Jeremiás próféta pedig ezt mondta nekik: Hallottam. Imádkozni fogok Istenetekhez, az Úrhoz, ahogy kívántátok. Azután elmondom nektek mindazt, amit válaszol az Úr, semmit sem hallgatok el előttetek. 5 Ők pedig ezt mondták Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk hű és igaz tanú, ha nem úgy teszünk mindent, ahogyan üzeni általad Istened, az Úr! 6 Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára, akihez küldünk téged. Bizony, hallgatunk Istenünknek, az Úrnak a szavára, hogy jó dolgunk legyen! 7 Tíz nap múlva szólt az Úr igéje Jeremiáshoz. 8 Akkor hívatta Jóhánánt, Káréah fiát és valamennyi csapatparancsnokot, akik vele voltak, meg az egész nép apraját-nagyját. 9 Ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene, akihez küldtetek engem, hogy terjesszem eléje könyörgéseteket: 10 Ha itt maradtok ebben az országban, akkor felépítelek és nem döntelek romba, elplántállak és nem gyomlállak ki benneteket, mert megbántam, hogy veszedelmet zúdítottam rátok. 11 Ne féljetek Babilónia királyától, akitől most féltek! Ne féljetek tőle – így szól az Úr –, mert én veletek leszek, megszabadítalak és megmentelek benneteket a kezéből! 12 Irgalmasan bánok veletek, és ő is irgalmas lesz hozzátok, és visszaenged benneteket a földetekre. 13 De ha az a szándékotok, hogy nem maradtok ebben az országban, és nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak a szavára, 14 hanem ezt mondjátok: Egyiptomba akarunk menni, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk kürtszót, ahol van kenyér, nem éhezünk, ezért ott akarunk lakni! – 15 akkor halljátok meg az Úr igéjét, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha ti Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok mint jövevények, 16 akkor utolér benneteket Egyiptomban a fegyver, amelytől féltek, és nyomon követ Egyiptomba az éhínség is, amely miatt aggódtok, és ott haltok meg. 17 Mert minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjék mint jövevény, fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Senki sem tud közülük elfutni vagy elmenekülni a veszedelem elől, amelyet én hozok rájuk. 18 Bizony, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ahogyan kiáradt lángoló haragom Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki majd rátok is haragom, ha Egyiptomba mentek. Átokszóvá lesztek, hogy beleborzong, aki hallja; veletek fognak példálózni az átokmondók és a csúfolódók, és nem látjátok meg többé ezt a helyet. 19 Így szól hozzátok az Úr, Júda maradéka: Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket! 20 Magatokat csaptátok be, amikor engem Istenetekhez, az Úrhoz küldtetek, és azt mondtátok: Imádkozz értünk Istenünkhöz, az Úrhoz, és mondd meg nekünk mindazt, amit Istenünk, az Úr üzen, mi pedig teljesítjük. 21 Meg is mondtam ma nektek, de nem hallgattatok Isteneteknek, az Úrnak szavára semmiben, amit üzent nektek. 22 Ezért tudjátok meg, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt fogtok meghalni azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok mint jövevények.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Tíz nap múlva szólt az Úr igéje Jeremiáshoz” (7). A maradék népnek végre eszébe jut, hogy megkérdezzék az Urat. A próféta újra szolgálatba áll. Tíz napon át imádkozik, tíz napon át vár a válaszra. Az végre megérkezik és újra világosan érti Isten akaratát. Azt is tudja, hogy hiába mondja el, most sem fognak hallgatni rá. De a maga feladatát hűségesen teljesítette, és ez az, amit az Úr várt tőle. Boldog leszek, ha én is megtehetek ma ennyit.
RÉ21 451 RÉ 292
Jézus Krisztus messiási küldetése | 413 | Istennek szent Fia
„…más a vető, és más az arató.” Jn 4,31–38
31 Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél! 32 Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok. 33 A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni? 34 Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. 35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. 36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. 37 Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. 38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(37) „…más a vető, és más az arató.” (Jn 4,31–38)
Csak lassanként értjük meg Urunk szavainak értelmét, miként a tanítványok, akik a városból visszatérve (27) étellel kínálják a Mestert. Ő azonban egy másfajta, titokzatos eledelről beszél: a mennyei Atya akaratának teljesítéséről. Lényének titka ez az engedelmes egység az Atyával. Ő, a Magvető eljött e világba, gabonamagként belehullt e világ humuszába (vö. Jn 12,24), hogy földi szolgálatával, halálával és feltámadásával előkészítse az aratás idejét, és végbevigye Isten eredeti szándékát. Ez a halálba vivő isteni akarat az ő „eledele”. Eközben beszél az élet alaptörvényéről: „más a vető és más az arató” (37). A magvető nem mindig tudja, látja-e munkája gyümölcsét, az arató nem mindig ismeri az előtte munkálkodókat. Sokszor másoké az aratás öröme. A magvetés munkája Jézus halálával és feltámadásával hamarosan befejeződik, a tanítvány pedig a Jézus által végbe vitt munka aratója lesz. Jézus előre látja ezt a jövőt, mert „a mezők már fehérlenek az aratásra” (35), amikor majd vető és arató együtt örvendezik az örök életre begyűjtött termés fölött. Az anyaszentegyház szolgálatának horizontját ez az életeken átívelő feladat adja, amelyhez hozzátartozik az elődök munkájáért mondott hála. Hálaadás azokért, akik minket életünk egy pontján elvezettek Krisztushoz. Ezért nincs, nem lehet tere a kétségbeesésnek a hívő életében.
