„de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy” Jer 45
1 Ezt az igét mondta Jeremiás próféta Bárúknak, Nérijjá fiának, amikor leírta egy könyvbe Jeremiás beszédeit az ő diktálása nyomán, Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében: 2 Az Úr, Izráel Istene, ezt mondja rólad, Bárúk: 3 Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az Úr kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat! 4 Ezt feleld neki: Így szól az Úr: Nézd csak, amit építettem, azt most romba döntöm, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban. 5 És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.
Bibliaolvasó Kalauz – Németh Áron igemagyarázata
Kínok és veszedelem között nehéz ajándékot találni. Bárúknak, Jeremiás munkatársának ez mégis megadatik. Miközben az egész ország a pusztulás küszöbén áll, személyes bátorítás érkezik a megkeseredett írnokhoz: „de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy” (5). Miközben Isten az egész világ sorsát tartja kézben, minden egyes embert számon tart. Amikor a világ megváltását vitte véghez, akkor személy szerint Rád is gondolt. Gyötrelmeink között is jusson eszünkbe, hogy Krisztus kínjai az örök élet ajándékává lettek számunkra.
RÉ21 444 RÉ 286
Újévi ének | 435 | Újesztendő virradott
„…hitt ő, valamint egész háza népe.” Jn 4,46–54
46 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. 48 Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. 49 A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! 50 Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. 51 Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. 52 Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. 53 Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. 54 Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(53) „…hitt ő, valamint egész háza népe.” (Jn 4,46–54)
Ez a haldokló gyermekéért aggódó apa Kapernaumtól mintegy harminc kilométeres utat tett meg Kánáig, hogy a vágyott segítséget megkaphassa Urunktól. Valószínűleg Heródes Antipász negyedes fejedelem szolgálatában álló zsidó ember, akit nem tántorít el céljától a Mester megjegyzése sem (48), amely a csoda túlértékelésétől óv. Nem csodákra éhes, hanem szeretett gyermekéért rimánkodik. Bízó hittel hívja Jézust otthonába, hogy gyógyítsa meg gyermekét. Ezért is meri rábízni magát pusztán a jézusi szóra: „Menj el, a te fiad él!” (50). Hite talán itt még csak eszköz ahhoz, hogy beteg gyermeke meggyógyulhasson. A megtapasztalt csodálatos gyógyítás azonban újfajta hitre juttatja. Ez nemcsak gondolkodását, hanem egész háza népét átformálja. Hit és gyógyulás összefüggéseit még a hívő szem sem látja, mert ez Isten titka, amelybe ő nem enged betekinteni. De azt a hívő ember is látja, hogy vannak egészséges „bűnösök” és beteg „szentek” (vö. Zsolt 73). Még „e világ fejedelmének” (Jn 14,30) világában élünk, így hordoznunk kell e világ fájdalmait. Szabad viszont, e királyi tisztviselőhöz hasonlóan, bízó hittel imádkozni betegeinkért, nem feledve imádságaink határait. E történet szerint az igazi hit legszebb tulajdonsága mégis az, hogy Megváltónk jóságát az emberszívbe írja, és onnan sugározza szét környezetébe: „hitt ő, valamint egész háza népe”.
