„…így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve…” Jer 46
1 Az Úr igéje, amely Jeremiás prófétához szólt a népekről: 2 Egyiptomról; Nékó fáraónak, Egyiptom királyának a hadseregéről, melyet megvert Nebukadneccar, Babilónia királya az Eufrátesz folyó mellett Karkemisnél Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében: 3 Készítsétek a pajzsot és a vértet: induljatok a harcba! 4 Nyergeljétek a lovakat, üljetek föl, lovasok! Álljatok sorba sisakban, fenjétek a lándzsákat, öltsetek páncélt! 5 De mit látok? Megrettennek, meghátrálnak, vitézeiket leverik, hanyatt-homlok menekülnek, vissza se néznek! Iszonyat mindenütt – így szól az Úr. 6 Nem futhat el a gyors, a vitéz sem menekülhet meg. Megbotlanak és elesnek északon az Eufrátesz folyó mellett. 7 Ki az, aki árad, mint a Nílus, vizei zúgnak, mint a folyamok? 8 Egyiptom árad, mint a Nílus, vizei zúgnak, mint a folyamok. Ezt mondta: Elárasztom, elborítom a földet, városokat pusztítok el lakosaikkal együtt! 9 Vágtassatok, lovak, robogjatok, harci kocsik, vonuljanak ki a vitézek, pajzzsal fölszerelt etiópok és pútiak és íjjal fölszerelt lúdiak! 10 De az a nap az Úré, a Seregek Uráé; bosszúállás napja, bosszút áll ellenségein. Pusztít a fegyver, amíg csak bírja, csurog róla a vér. Az Úrnak, a Seregek Urának véresáldozata ez észak földjén, az Eufrátesz folyónál. 11 Menj Gileádba, és vegyél balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába a sok orvosság, számodra nincsen gyógyulás! 12 Hallják gyalázatodat a népek, jajgatásod betölti a földet, mert egyik vitéz a másikba botlik, és elesnek együtt mindketten. 13 Ezt az igét jelentette ki az Úr Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadneccar, Babilónia királya, és megveri Egyiptomot: 14 Mondjátok el Egyiptomban, hirdessétek Migdólban, hirdessétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj elő, légy erős, mert fegyver pusztít körülötted! 15 Miért menekül Ápisz, a te hatalmas istened? Nem tudott ellenállni, mert elkergette az Úr! 16 Sokan megtántorodtak, egymásra hullottak. Akkor ezt mondták: Jöjjetek, térjünk vissza népünkhöz, szülőföldünkre a gyilkos fegyver elől! 17 A fáraót, Egyiptom királyát szájhősnek nevezik, aki elmulasztotta az alkalmat. 18 Életemre mondom – így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve –: Oly bizonyosan bekövetkezik ez, ahogyan a Tábór ott áll a hegyek között, és a Karmel belenyúlik a tengerbe. 19 Készítsd a holmidat, mert fogságba mégy, Egyiptom lakossága! Mert pusztasággá lesz Nóf, tűzvész miatt válik lakatlanná. 20 Szépséges üszőborjú Egyiptom, de bögöly száll rá északról. 21 Zsoldosai is olyanok benne, mint a hizlalt bikaborjúk; de még ők is megfordulnak, elfutnak mind, meg sem állnak, ha eljön rájuk a veszedelem napja, büntetésük ideje. 22 Kígyó sziszegése hangzik, mert haderővel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók. 23 Kivágják erdejét – így szól az Úr –, noha áthatolhatatlan. Mert többen vannak, mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok. 24 Megszégyenül Egyiptom leánya; északi nép kezébe kerül. 25 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Csapással sújtom Ámón istent Nó városában, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait, a fáraót és azokat, akik benne bíznak. 26 Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre törnek, Nebukadneccar babilóniai királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint hajdan – így szól az Úr. 27 De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítelek a messzeségből, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem háborgatja senki. 28 Ne félj, szolgám, Jákób – így szól az Úr –, mert én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.
Bibliaolvasó Kalauz – Németh Áron igemagyarázata
Elhívási története szerint Jeremiás nemcsak Júda, hanem a „népek prófétája” is (1,5). Az idegen népek elleni próféciák sora Egyiptom ítéletével kezdődik. Nem a modernkori rasszizmust vagy a népirtás kegyetlenségét kell az ítéletes szavak mögött látnunk, hanem azt, hogy más istenekben vagy saját haderejében bízva egyetlen nép sem függetlenítheti magát az Úr akaratától. Egyiptom Isten kezében van, aki nemcsak megbüntetni, de megmenteni is képes. A világpolitika színpadának mai szereplői sem feledkezhetnek meg arról, hogy Isten a világ királya (18).
RÉ21 183 RÉ 423
Jézus Krisztus messiási küldetése | 222 | Nagy hálát adjunk az Atya Istennek
„Akarsz-e meggyógyulni?” Jn 5,1–9
1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. 4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. 5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 7 A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. 8 Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! 9 És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(6) „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,1–9)
E történetben két világ áll egymás mellett: az egészségeseké és a betegeké, és mindkettőből hiányzik az emberség. A történet időpontja, a zsidó szombat önmagában is külön világ. De költészetbe kezd a nyomorúság is: a néphit szerint megmozdul a Betesda titokzatos vize, ha angyal száll a tóra. Urunk e társ nélküli, zárt világban jár, és ezt kérdezi a harmincnyolc éve beteg, reményt vesztett embertől: „Akarsz-e meggyógyulni?” Kérdése nem cinizmus. Már az ókori rómaiak is ismerték test és lélek titokzatos összefüggését, és így tanítottak: imádkozni kell azért, hogy ép testben ép legyen a lélek. Jézus kérdésének magva: első akarsz-e lenni ennek a beteg világnak babona által ihletett, embertelen versenyén, vagy valóban szeretnél meggyógyulni? Legyen belső vágyad a gyógyulás! A beteg válaszából kitűnik, hogy nemcsak betegsége sújtja, hanem magánya is. Mert a magány betegít, a betegség magányossá tesz (Préd 4,10). Ekkor csendül fel Urunk gyógyító szava: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” E felszabadító szóra megfordul a világ: addig őt hordozta e két rúd közé erősített vászon hordágy, most ő viszi vállára emelve, győztesen. Legyőzött múltunkat csak az isteni szó erejével lehetséges hordozni.
