„Víz indul el észak felől, ...elárasztja az országot” Jer 47
1 Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához a filiszteusokról, mielőtt a fáraó megverte Gázát. 2 Ezt mondja az Úr: Víz indul el észak felől, áradó folyóvá duzzad, elárasztja az országot és a benne élőket, a városokat és a bennük lakókat. Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója. 3 Mert csattognak a mének patái, dübörögnek a harci kocsik, robognak a kerekei. Az apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett, 4 mert eljön az a nap, amely elpusztít minden filiszteust, kiirtja Tírusz és Szidón utolsó segítőit is. Elpusztítja az Úr a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait. 5 Kopaszra nyiratkoznak Gázában, elnémulnak Askelónban. Völgyüknek maradék népe, még meddig vagdosod magad? 6 Jaj, Úrnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg! 7 Hogyan maradhatna nyugton? Hiszen az Úr parancsolta Askelónhoz, a tengerpart ellen ő rendelte ki.
Bibliaolvasó Kalauz – Németh Áron igemagyarázata
„Víz indul el észak felől, ...elárasztja az országot” (2). A víz ellentmondásos jelenség. Életveszély és létszükséglet egyszerre. Jeremiás prófétai küldetése is ilyen: rombol és épít (1,10). A filiszteusokat érő katonai csapást a próféta pusztító árvízhez hasonlítja, amely halálba sodor mindenkit. Jeremiás azonban az éltető vízről is szól: az Úrban bízó ember „olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa” (17,8). Ez a lehetőség túlmutat Izráelen. Jézus egy nem zsidó asszonynak mondja majd el, hogy az élő vizet bárki elkérheti (Jn 4).
RÉ21 173 RÉ 255
Jézus Krisztus messiási küldetése | 447 | Jézus Krisztus, egy Mesterünk
„Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz…” Jn 5,10–15
10 A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. 11 Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! 12 Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? 13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. 14 Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. 15 Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(14) „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz…” (Jn 5,10–15)
Az úgynevezett „egészségesek” világának is megvannak a maga törvényei. Emiatt nem tud együtt örülni a meggyógyult emberrel, örömére válasza csak ennyi: szombat van, és te az ágyad hordozásával megszegted a törvényt (Jer 17,21). E világ abban a gondolatkörben él, hogy a betegség a bűn büntetése, a gyógyítás pedig Isten tette. Aki harmincnyolc éve beteg, az súlyos bűnt követett el. Ennek büntetése az isteni rend része. Ha tehát egy bűnös meggyógyul, ráadásul szombaton, akkor ez azt jelenti, valaki megengedhetetlen módon belekontárkodik az Isten rendjébe, mert akkor dolgozik, amikor még Isten is pihen. Jézus azonban Isten új rendjét kívánja felállítani. Gyógyításával megtöri a bűn és betegség közötti gépies oksági összefüggést, a szombat törvényének pedig azzal adja meg igazi értelmét, hogy ekkor is gyógyít, azaz jót tesz. Megmosolyogtatóan szomorú (s talán itt magunkra ismerünk), hogy a meggyógyított még arra sem ügyel, ki az, aki meggyógyította. Jézus azonban a tónál tapasztalt figyelmességgel veszi észre a templomban a gyógyultat, és „utókezelésben” részesíti: „Többé ne vétkezz!” Mert nemcsak az a csoda, hogy valaki ennyi év után lábra áll, hanem az is, hogy bűnbocsánatot kapunk (vö. Mt 9,5), Urunk megszabadít (akár harmincnyolc éves) bűnös megkötözöttségeinkből.
